Falko Brocksieper a nyár elején meg tudott lepni egy tök jó bakelittel, ezért érdeklődve vártam a Shortcake Strategy című albumát, hátha hasonló élményre számíthatok. A szerző harmadik sorlemeze lényegében hozza is azt, amit elvártam: van rajta körülbelül húsz percnyi jó zene, valamint szintén ennyi átlagos üresjárat, valamint körülbelül hasonló arányú felejthető momentum is. Többnyire az elején történnek az érdekesebb dolgok: a Let’s Surface detroiti szintis tech-house felütésnek jó, a Benjamin Fehrrel közösen szerzett Avoid pedig szerethető electro.

A Punta Ayempe a legjobb szám: talán minimal akar lenni, mindenesetre kellően dallamos és slágeres ahhoz, hogy szállós trackként bevethető legyen egy keményebb szett utáni levezetésként. Ezt követően az album sajnos számról számra veszít valamelyest az erejéből, és a végére eléggé megfárad, több egy kaptafára épülő is zene váltja egymást, különösebben nem kiemelkedő előadásmódban. Ettől független vannak a Shortcake Strategyn felfedezésre érdemes momentumok, rövidebb ideig el lehet vele lenni (Hármas.)

Matthias Tanzmann nevére még azokból az időkből emlékszem, amikor nyitott az Ó utcában a néhai Mono, de a Lick The Click!-partikra azért már húsz embernél több járt le. Az egyik ilyen underground bulira hozta el Isu nekünk az embert, aki egy nagyon klassz bulit csinált, és kis túlzással élve többet azóta sem hallottam felőle. Nem mondom, a másodperc törtrésze alatt rá tudtam volna vágni vagy nyolc tucat embert, akinek a Fabric-jétől jobban lázba jöttem volna, mint Tanzmannétól, de végső soron úgy gondoltam, hogy nagyjából hat év eltelte után mégis csak izgalmas lesz újra találkozni azzal a dj-vel, akinek egy jó bulit köszönhetek.

S azt hiszem nem azzal van bajom, hogy az ember semmit nem változott hat év alatt, és még mindig ugyanazt a minimal/tech-vonalat nyomja, amit azóta már milliószor hallottunk és nem maradt benne semmi izgalmas, hanem egyszerűen az, hogy nincsenek jó számok a Fabric 65-ön. Kis kivételtől eltekintve már az összes zene közepén/elején azt várom, hogy jöjjön a következő. A végeredmény ötlettelen, unalmas és nem túl merész, hiába van jól keverve. Mintha csak lemennénk bármelyik lakossági lemezlovas péntek esti szettjére valamelyik trendi klubba. (Kettes.)