Kalugyer Roland (Nash) szerint a zene 2010-ben:

1. Arcade Fire – The Suburbs
2. Digital Mystikz – Return II Space
3. These New Puritans – Hidden
4. Mux Mool – Skulltaste
5. Lorn – Nothing Else
6. Caribou – Swim
7. The National – High Violet
8. Flying Lotus – Cosmogramma
9. Bomb The Bass – Back to Light
10. Four Tet – There Is Love In You
11. Darkstar – North
12. Deerhunter – Halcyon Digest
13. Kanye West – My Beautiful Dark Twisted Fantasy
14. Gonjasufi – A Sufi and A Killer
15. Massive Attack – Heligoland
16. Menomena – Mines
17. Twin Shadow – Forget
18. Hans Zimmer – Inception OST
19. Thomas Fehlmann – Gute Luft
20. We Love – We Love

A Kultblog történetében először képtelen vagyok tízre szűkíteni az éves listámat, és ennek egyetlen, már sokat emlegetett oka van: 2010 egy elképesztően jó év volt a világ zenéjében. Rengeteg album még így is homályba vész, mert bár voltak rajtuk kiváló számok, vagy stílusukban előremutatók voltak, de úgy érzem, ennél a húsz albumnál nem fontosabb megemlíteni őket. A lista első tíz helyezettjét így is nyugodtan lehet egytől egyig a maga stílusában az év albumának tekinteni: az Arcade Fire és a National az elmúlt évek legmagasabb színvonalú indie rock lemezeit készítették el; a Digital Mystikz egy egyéni hangú, Lorn pedig a jövőbe mutató dubstep lemezzel vert fejbe minket; Flying Lotus és Four Tet csak csinálták, amire nevük kötelezte őket, de azt hibátlanul; és vannak olyanok, mint a These New Puritans, akiket még nehéz műfajilag elhelyezni, de lehet, hogy éveken belül egy új stílus krédójaként emlegetjük majd Hidden című lemezüket. Mux Mool a fekete ló: sokáig ő volt nálam a tuti befutó, mert a semmiből érkezve egy Daft Punk-szintű lemezt hozott, amely azonban jóval sokszínűbb a franciák stílusánál. A lista hátralevő része magáért beszél; ezt nehéz lesz egy éven belül überelni.

Velkei Zoli (flynn) szerint a zene 2010-ben:

• Alex Smoke – Lux (Hum+Haw)
• Flying Lotus – Cosmogramma (Warp)
• Four Tet – There Is Love In You (Domino)
• Luke Abbott – Holkham Drones (Border Community)
• Matthew Dear – Black City (Ghostly International)
• Mount Kimbie – Crooks & Lovers (Hotflush)
• Pantha Du Prince – Black Noise (Rough Trade)
• Shackleton – Fabric 55 (Fabric)
• Superpitcher – Kilimanjaro (Kompakt)
• These New Puritans – Hidden (Domino)

Soha nem volt könnyebb összeállítani az év végi toplistámat, mint most, még ha sorrend nélkül is. 2009 után 2010 is kiváló megjelenésekben gazdag termést hozott, ráadásul a tíz kiválasztásra került lemezből három már január első felében bebiztosította a helyét. Pantha Du Prince zseniális Black Noise-ával már igazából tavaly november óta volt szerencsém ismerkedni, és jó hallani, hogy a dallamos minimalból még mindig ki lehet hozni valami egetrengetően újat. Four Tet végre megírta azt az albumot, ami mindig is benne volt, a tehetségét végre mesterműre tudta váltani; a These New Puritans pedig valami olyat hozott a rock világából, hogy még lelkes technósként sem tudok ellenállni, hogy minden adandó alkalommal flörtölhessek vele. A további hónapok kiadványaiban leginkább az tetszett, hogy minden általam kedvelt stílusból fel tudott mutatni valami evolúciósat, valami olyat, ami tovább szélesíti a határokat. S mindennél jobban örültem annak, hogy ez többnyire fúziós folyamatok képében jött: Matthew Dear, Flying Lotus, a Mount Kimbie és Luke Abbott is abban látja a jövőt, ha több hangszerrel és még merészebb elgondolásokat valósít meg.

Deák Ági (-Alice-) szerint a zene 2010-ben:

1. These New Puritans – Hidden
2. Charlotte Gainsbourg – IRM
3. Arcade Fire – The Suburbs
4. Matthew Dear – Black City
5. Twin Shadow – Forget
6. Tame Impala – Innerspeaker
7. Four Tet – There Is Love In You
8. Caribou – Swim
9. Gonjasufi – A Sufi And A Killer
10. Kanye West – My Beautiful Dark Twisted Fantasy

Idén tudatosabban hallgattam zenét (kevesebb időt és energiát öltem a frissen megjelenő albumok követésébe, mégsem maradtam le a legfontosabb újdonságokról), sőt mi több, az év végi toplisták összeállítására is tudatosabban készültem. 2010 legelejétől listát vezettem azokról a figyelemreméltó előadókról, számokról, albumokról, akik/amik le tudtak bilincselni, így elkerültem azt az órákon tartó szenvedést, amibe a tavalyi lista összeírása került. A 2010-es toplistás albumokat az alapján rangsoroltam, hogy azokat milyen hosszú ideig hallgattam meg napi/heti rendszerességgel. A These New Puritans ilyen rendezőelv szerint magasan verte a mezőnyt, a We Want Warra egészen áprilisig szeltem a város utcáit. Charlotte Gainsbourg lemezébe első hallgatásra beleszerettem, annak ellenére, hogy Gainsbourg élettelen live-videóiból is ítélve, Becknek talán jobban megköszönhetjük az IRM-et, mint magának a francia énekesnő-színésznőnek. Az Arcade Fire külvárosainak első felfedezése rekord ideig tartott: egy-egy szám napokig lekötött, a teljes lemez első végighallgatása így eltartott egy teljes hétig is. Matthew Dear szenvtelen hangjába egyszerűen szerelmes lettem, a brooklyni Twin Shadow és az ausztrál Tame Impala pedig zseniális debütalbummal jelentkeztek. A Four Tet, a Caribou és az idén bemutatkozó Gonjasufi lemezeinek listás szereplését sem kell különösebben magyaráznom, minden zenei médiumnál kiemelt helyen szerepelnek. Az pedig, hogy a listára felfért még Kanye West is, higgyétek el, engem lepett meg talán a legjobban.

Varga Csaba (oizys) szerint a zene 2010-ben:

1. Four Tet – There Is Love In You
   Pantha Du Prince – Black Noise
   We Love – We Love
2. Caribou – Swim
   Crystal Castles – Crystal Castles (II)
   Gil Scott-Heron – I’m New Here
3. Massive Attack – Heligoland
   Scuba – Triangulation
   Skream – Outside the Box
   Zombie Zombie – Plays John Carpenter

Kissé furán festhet elsőre a toplistám, de most, hogy kipróbáltam ezt a formátumot, szinte biztos, hogy mindig így fogom csinálni. Nem látom értelmét albumokat egyesével egymáshoz viszonyítani, inkább csoportokat tudok kialakítani, és azokat rangsorolni. Így alakult ki az idei top 3 pakk, a legjobb 10 albummal. Idén sem hajtottam a nehezen mély vagy épp stílusdefiniálóan új zenéket, inkább csak hagytam, hogy magával ragadjon, ami tetszik. Újdonságként legtöbbre a We Love-ot és a Zombie Zombie-t tartom; a legkellemesebb munkához hallgatós zenéim a Scuba és Skream albumok voltak; a legjobban elvarázsolni és inspirálni a Four Tet és a Pantha Du Prince tudott; mély és tartalmas gondolatokat Gil Scott-Heron és a Massive Attack adott; a Crystal Castles és a Caribou pedig bármelyik este kikapcsolt egy húzós nap végén.