— 2010. August 11. 10:02
Lengyel-amerikai két jó barát – El Da Sensei & The Returners: Nu World
A transzatlanti zenei koprodukciókban mindig van valami különös. Amikor két zenész úgy dolgozik együtt akár huzamosabb ideig is, hogy nem találkoznak egymással. Marad az érzékekre hagyatkozás és a kölcsönös bizalom – a végeredmény pedig sokszor pompásabb azoknál, akik éjt nappallá téve együtt gubbasztanak a stúdióban. El Da Sensei és a Returners első együttműködése két éve nagyot dobbantott és folytatásért kiáltott, amely meg is érkezett a Nu Worlddel.
Gdanskban és New Jerseyben első blikkre nem sok közöset találunk, és ha van is, az se túl szép. Előbbi tisztességes kelet-európai nagyvárosként fel tud mutatni egy gyönyörű, de relatívan pici óvárost és egy hatalmas panelrengeteget, valamint egy monstrum kikötőt. Utóbbi pedig a sokak által lesajnált kistestvére New Yorknak, ahol ipartelepek és kertvárosok váltogatják egymást a végtelenségig, és legfeljebb egy Sopranosszal tud válaszolni, ha kultúrtörténetből felelnie kell. Egyik sem a világ legnaposabb helye.
El Da Senseiben és a Returnersben sincs első ránézésre sok közös. Ami mégis összehozta Fekete-Amerika egyik legkeményebb utcai filozófusát a két programozó-matematikus külsejű lengyel sráccal az a hip-hop feltétlen imádata, és – szerencsénkre – értése. El Da Sensei a graffitis közegből jövő Artifacts tagjaként lett ismert, a Returners pedig Sensei-en keresztül került a köztudatba, mint a hiphop zenitjén lévő alműfaj, a boom-bap egyik életben tartója. A kilencvenes évek eleji New Yorkban gyökerező hangzás sajnos megkopott az elmúlt évtized r’n’b-hez közeledő mainstream hip-hopjában, több korábbi ikonja, így a Mobb Deep vagy az M.O.P. is más vizekre evezett. Jelenleg csupán néhány underground hírmondó maradt hátra, mint a veterán DJ Premier, vagy a már hasábjainkon is bemutatott Marco Polo.
Az Nu World ennek ellenére nem merül nosztalgiázó önsajnálatba, ehelyett 14 számon keresztül – kerestem más jelzőt, de nem jött kifejezőbb – odabasz. Az ütem kellemes csordogálás helyett minden dropnál egy adrenalinbomba, megspékelve hol fellázító billentyűkkel (Goin To War, Knowledge By The Key), hol apokalipszist varázsoló hangmintákkal (They Don’t Know, Pain), hol pedig nyugalmasabb, melodikus elemekkel (Right Moves, Toxic Words). El Da Sensei intelligens szövegelése mindegyik hangulathoz passzol. Fele-fele arányban van egyedül a dalokban vagy kap támogatást közreműködőktől, akik között ismertebb rapperek (például a Naughty By Nature vagy a Dilated Peoples egy-egy tagja) és kevésbé ismert arcok (Reks, Akrobatik) is feltűnnek. Külön felüdülés volt rábukkanni Doujah Raze-re a sorok között (Everyday On The Streets), aki a mindenkori egyik kedvenc rapemet, a Win, Lose or Draw-t is jegyzi – nem mellékesen a Returners producelésében.
El Da Sensei & The Returners – Pain
Nemrég belefutottam egy fotóba az interneten, amin az előadó – meg nem mondom már ki – egy “Hip Hop = rap minus lies” feliratú pólót viselt. A Nu World pedig kétségkívül egy hip-hop lemez, ami ugyan néha ismételgeti önmagát bő 50 perce alatt, de így is van annyira energikus a szcéna felhígult nu worldjébe, hogy érdemes rá odafigyelni.
Linkek: