Locked Groove zenéi tavaly annyira megtetszettek nekem, hogy egy külön írásban foglalkoztam velük, és méltattam a szerzőt, hogy valami olyat csinál, amit éppen akkor kevesen: egyszerű, kizárólag a lényegre szorítkozó, döngölős tech-house bombákat. Az év végén a Red Bull Music Academy 2012 legjobb újonca díjjal tüntette őt ki, ami egyrészt tök jó volt, mert megerősített abban, hogy más is tudja értékelni a jó értelemben vett közvetlen egyszerűséget, ugyanakkor kiváncsivá is tett, hogy Locked Groove ezek után mit fog kitalálni következőre.

A válaszra kellett várni egy keveset, de az új, Heritage című összeállítás nem okoz csalódást. Ráadásul méretében jelentős elrugaszkodás az eddigi kiadványokhoz képest: hat szám negyvenhárom percben, avagy nagyjából a kétszerese a korábbi összeállításoknak, már-már flörtölve az albumformátummal. Hangzásban is vannak komoly változások. A zenék tele vannak kedves, fülbemászó, dúdolható melódiákkal, amik egyrészt erősen húznak Scuba mostani, progisabb munkái felé, másrészt viszont nagyon szépen emlékeznek meg a tíz-tizenkét évvel ezelőtti utaztatós partitrekkek előtt. A Do It Anyway, Nighttime At The Garage, Dream Within A Dream és Lost című számok kivétel nélkül progresszív trance-es szőnyegeket és elvágyódó álomképeket tartalmaznak, gyönyörű szintikkel és dinamikus ütemekkel megtámogatva. A Wear It Well és a Firefall a húzósabb, tech-es irányt képviseli, némileg visszakacsintva Locked Groove tavalyi zenéire, de ezek is megmunkáltabbak, egyszerűség helyett az ötletesség bennük a fő szempont.

Aki szerette a belga szerző eddigi zenéit, azoknak lehet, hogy a Heritage nem teljesen az lesz, amit vártak, mindazonáltal remek munka, és komoly előrelépés az eddigiek tekintetében. Mind a hat felvétel jó – ennél többet pedig aligha lehet kívánni. (Négyes.)