— 2010. November 25. 09:53

London exkluzív zenéje: UK Funky

Következő zenetörténeti írásunkban az elmúlt három év legújabb és legaktuálisabb stílusának születését vesszük nagyítólencse alá. A UK Funky az elektronikus zene mindmáig legutolsó, elismerten létező irányzata, azonban egyelőre még nem dőlt el, hogy az undergroundban, vagy a kereskedelmi dimenzióban szeretné megjelölni székhelyét. Ismertetőnk e zene múltjával, gyökereivel és hatásaival foglalkozik, előszedtük a legfontosabb megjelenéseket, és az írás végén sok klip is megnézhető.

London és Berlin. Ez a két főváros diktálja immáron sok-sok éve (évtizede?) az elektronikus zenei trendeket, csak nagy ritkán tud beleszólni a privát kérdezz-felelek társalgásukba Párizs, vagy a holland színtér. Ha a múlt évtized második felének fontosabb történéseit vizsgáljuk, akkor angol részről a grime és dubstep zenék térhódítása, a németek felől pedig a techno reneszánsz korszellemben tartása tűnik a legjelentősebb evolúciós folyamatoknak. Míg azonban Berlin leginkább egy olvasztótégelynek felel meg, különböző világok különböző művészei kolonizálták, addig London képtelen arra, hogy egy-egy jellegzetesen német irányzatot intézményesítsen. Rendszerint inkább feltalálják az adott dolgot a saját értelmezésükben, vagy előállnak valami teljesen újjal. Így esett meg az elmúlt három évben a UK Funky stílus születése is, ami fittyet hányva az éppen történő zenei forradalmakra, egy nagyon brit dolog. Annyira, hogy ilyesfajta zenék Londonon kívül nem is nagyon íródnak.

Donae’o, a UK Funky legismertebb művésze

A UK Funky születése, gyökerei

Maga a UK Funky elnevezés egy meglehetősen kényszer szülte állapot eredménye, és csak nagy vonalakban határozza meg azokat a zenéket, amelyekhez létrehozták kategóriaként. A UK garage és 2-step irányzatok gyermekének szokás tekinteni, de létrejöttében fontosabb szerepet tölt be a 2000-es évek menő angol zenei stílusaiban végbement elidegenedési folyamat, ami végül aztán olyan sötét, magányos és olykor haragos új mozgalmakat eredményezett, mint a dubstep és a grime. A UK Funky inkább ezekre az eseményekre reflektál, minthogy a UK garage és 2-step egyenesági leszármazottságára lenne büszke.

Fontos azonban elmondani, hogy a dubstep mostanra különböző mutációknak köszönhetően új irányokat vett célba, így manapság e kontextusban már “poszt-dubstep” korszakról beszélhetünk, ami nem sok közöset mutat a néhány évvel ezelőtti állapothoz képest. Ezzel szemben viszont a grime továbbra is sokszor a mértéktelen haragról és öncélú, nevetséges arcoskodásról szól, ami miatt már senki nem veszi komolyan a szcénát. Mára főként e legutolsó tényre építi sikerét a UK Funky: nyíltan kimondott küldetése, hogy a magány után újra vidám hangulatot teremtsen és összehozza az embereket a tánctéren. Nem is meglepő, hogy a UK Funky dj-k és művészek szinte mind a fentebb megnevezett stílusokból érkeztek (vagy a grime-ról váltottak), sokuk neve még a jungle-érában került köztudatba.

Mégis, az egyértelmű zenetársadalmi berendezkedés ellenére az irányzat hangzásban sokkal többet merít külföldről mint gondolnánk. Noha a UK Funky megőrizte törtütemi jellegét is, immáron egyre több felvétel épül egyszerű négynegyedes house ütemre, és a szerzők ihletforrásnak sokszor jelölik meg az 1980-as évek chicagói house mozgalmát, vagy az 1990-es évek New York-i house történéseit, esetleg beleértve ebbe a deep és koktélhouse stílusokat is. A Masters At Work (Kenny Dope + Louie Vega), Kerri Chandler és Dennis Ferrer gyakran emlegetett tengerentúli producerek a brit lemezlovasok körében, a hatásuk évről évre jobban észrevehető. E mellett nélkülözhetetlen eleme a UK Funkynak a különböző afrikai törzsi és karibi ritmusképletek alkalmazása (a legnépszerűbb a soca ritmus), illetve igazi hangszerek használata. Természetesen a kész felvételekben már hangmintaként találkozhatunk az akár mikroszekundumokra darabolt fúvós és vonós szólókkal, de mivel ehhez a művészek semmilyen utólagos effektet nem adnak, a zenék hangzása sokkal természetesebb, hangszeresebb, hangszínekben gazdagabb, és pozitív emocionális töltésű hangulatot hoz létre. Ehhez igazodnak a vokálok is, amelyek a soul és r&b zenék hagyományait követik, sokszor még élő fellépéseken is énekelnek az mc-k rap helyett. Témáit tekintve sokszor a szerelem és két ember intim közelsége tekinthető meghatározónak, vagy esetleg a forró éjszakák London legeldugottabb nightclubjaiban.

A UK Funky megítélése

Mint ahogy minden zenei irányzatnak, a UK Funkynak is megvannak a maga furcsa szokásai és tradíciói, amiket egyesek áldásnak, mások átoknak tekintenek. Jelenleg alapvetően két dologban különböznek össze a nézetek. Az egyik a stílus hangzása, ami majdnem létezése óta pengeélen egyensúlyoz a kereskedelmi, úgynevezett cheesy hangzás és az egy fokkal már komolyabban vehető underground house hangzás közt. Leginkább az ezzel a probléma, hogy a földalatti világ embere nem tudja komolyan venni az előbbi hangzást, míg a rádióhallgatóknak olykor már túl mély a repetitív, hosszan tartó house ritmus. Emiatt egyelőre a UK Funky két világ közt rekedt, de természetesen megjósolható, hogy idővel elmozdul majd valamelyik felé, később pedig mindkettőben lesz képviselete.

A másik problémás kérdéskör a szórakozási forma, a UK Funky ugyanis az elektronikus zenében általános “dress to sweat” jellegű öltözködés helyett az 1970-es évek diszkókultúrájára jellemző “dress to impress” vonalat követi. Ez sokaknál nemtetszést vált ki, hiszen olyan exkluzív, kizárólagos hangulatot és érzetet kelt az emberekben, aminek az underground zene filozófiája gyökeresen ellent mond. Emiatt megkockáztatható az a kijelentés is, hogy idővel a UK Funky lesz a kilencvenes évek elitista bárzenéjének reinkarnációja. Idővel minden elválik.

Meghatározó kiadványok

Geeneus – Volumes: One (Rinse, 2008)

Az egyik legismertebb UK Funky producer kétlemezes bemutatkozása. Az első korongon a korábbi maxijait, 12″-eit találhatjuk összegyűjtve, a második pedig egy bónusz mix. Nem biztos, hogy szűz fülnek ez a megfelelő kiindulópont, de kétségkívül vannak rajta kiváló felvételek, amelyek később inspirálták a társakat is.

Donae’o – Party Hard (My-Ish, 2009)

Az első hivatalosan megjelent UK Funky album, amin Donae’o nagyon kitett magáért. A Party Hard ugyan sokszor húz el a kereskedelmi hangzás felé, de a számok rendkívül jók, és a könnyen célba találó zenék mellett van rendesen kemény törtütem is, amivel a művész mindenkiből kihozta az állatot (ezt a videót például 2:50-től érdemes nézni).

VA – The Sound Of UK Funky (Ministry Of Sound, 2009)

Az eddigi legnagyobb volumenű UK Funky összeállítás. Három lemez, hatvankét szám, és a Ministry Of Sound házi lemezlovasok helyett a szcéna három respektált alakjára – Pioneer, Footloose, Supa D – bízta a mixelést. Ezzel ajánlott kezdeni mindenkinek, aki egy kicsit is komolyabban szeretné megismerni a stílust; majdnem az összes producertől hallhatunk felvételt, aki számít. Az összeállítás is remek: az első lemez vokálosabb, lágyabb témákat tartalmaz, a harmadik pedig már nagyon elektronikus és többnyire instrumentális – a második egyfajta átmenetet képvisel. Esszenciális.

Marcus Nasty – Rinse: 10 (Rinse, 2009)

A stílus keresztapjának első és mindmáig egyetlen hivatalos dj mixe. Nasty irgalmatlan tempót diktál, egy órában majdnem harminc felvételt rak fel, és a klasszikus hangzás mellett elkalandozik a törtütemek és a deep house világába is. Míg a Ministry Of Soundos gyűjtemény inkább egyfajta prezentációnak, izgalmas tankönyvnek tekinthető, addig a Rinse: 10 abszolúte partymix, a szelekciója szintén kiváló (és szinte nincs is átfedés az előbbivel).

Altered Natives – Tenement Yard Vol. 1 (Eye4Eye, 2010)

Altered Natives debütalbuma a nehezebb témák miatt sok esetben már közelebb áll a house-hoz, de azért még jó pár felvétel demonstrálja, hogy a fiatal szerző valójában honnan érkezett. Az év egyik legjobban várt lemeze volt, és nem is okozott csalódást.

VA – Riddim Box (Soul Jazz, 2010)

A zenetörténeti válogatásokban utazó Soul Jazz kiadó első kiadványa e területen. Két lemezre bontották, az első főleg ismert zenéket tartalmaz, a másodikon viszont előkerülnek már ritkaságok is, de ennél is érdekesebb, hogy ezen a korongon olyan – más stílusú – zenék is hallhatóak, amiken érezhető a UK Funky hatása. Például Kode9 soca ritmusos dubstepje, vagy Radio Slave gyilkos remixe.