Teljesen véletlenül találtam rá a Longplayer nevű projektre, aminek ugyan semmiféle aktualitása nincs, viszont ezt a jó szokását úgy tartja meg ezer éven keresztül, hogy bármikor beszédtéma lehet. A Longplayer ugyanis egy olyan zenei installáció, aminek a lényege, hogy egy folyamatos, ismétlődés nélküli zenefolyamot hoz létre, amely ezer éven keresztül tart. A rendszert 1999. december 31-én éjfélkor indították be, és úgy tervezik, hogy 2999 végéig lesz majd hallható, de ekkor is mint befejezetlen alkotás zárul le.
Longplayer live, 2009. szeptember 12. – az első élő előadás a Roundhouse-ban, Londonban
A zene műfaját tekintve drone ambient, amit hangtálak (így hívják magyarul a singing bowlt, ftr) és gongok segítségével hoznak létre. A rendszert többnyire számítógépek üzemeltetik, de a valódi folytonosságot az biztosítja, hogy egy folyamatos adaptáción kell átesnie az egész projektnek, ami idomul a külső hatásokhoz, a világ alakulásához, meg nyilván a technológiai fejlődéshez is. Így például időnként emberek veszik át a gép helyét, mint ahogy idén szeptemberben, amikor 1000 percen keresztül élő előadás tartottak egy 19. századi, 
londoni világítótoronyban, ahol egyébként az eredeti installáció is található. Előzőből az is következik, hogy már nem csak itt, hanem máshol is megjelennek úgy nevezett listening postok, ilyen például az egyiptomi Bibliotheca Alexandria vagy a San Francisco-i Long Now Foundation Museum.
Persze, internet kora meg minden, úgyhogy ha az ezer év bármelyik időpillanatában hallgatni szeretnéd a Longplayer zenéjét, ezt megteheted online: lejátszás indítása itt.
Az ötletgazda az a Jem Finer, akit leginkább a Pogues bendzsós-szaxofonosaként ismerhetnek a népek. Amit még mindenképp érdemes tudni róla, hogy volt egy másik nagyon király projektje is, a Score for a Hole in the Ground. Ez arról szólt, hogy egy erdő közepén olyan edényekből álló kompozíciót szerelt össze egy földbe ásott lyukban, ami a természeti folyamatok miatt odakerülő nedvességtől zenél, majd ezt vezette több hordozó fémeken (csöveken) keresztül a felszínre, ahol egy gramofonhoz hasonló réztányér erősíti ki a hangokat. A dolog szépsége, azon túl, hogy gyakorlatilag a természet hangja hallható, hogy semmiféle technológiára vagy gépre nem hagyatkozik, úgyhogy amíg el nem dózerolják az erdővel együtt, addig ott fog állni és működni. Király dolog lehet mit sem sejtő turistaként a ködös erdőben rábukkanni egy bazinagy rézcsőre, amiből földöntúli hangok jönnek.
Rövid animáció, ami elmagyarázza és bemutatja a Score for a Hole in the Ground projektet
Linkek: