— Zene

— 2010. September 18. 13:25

— Írta: Velkei Zoltán

Low-tech afrofuturizmus – Spoek Mathambo debütalbuma

Dél-Afrika legfiatalabb feltörekvő mc-je modern ritmusokra rappel első lemezén, ami pont annyira sötét és félelmetes, mint egy végigharcolt éjszaka a diktátorok által kirobbantott polgárháborúkban. Az Mshini Wam ígéretes debütálásnak mondható, de témái miatt többször inkább csak nyomasztó, és kevésbé izgalmas.

Spoek Mathambo leginkább a cyberpunk metropoliszok legaljában található kétes szórakozóhelyek technokrata junkie-jaihoz hasonlítható. Bemutatkozó lemeze sejtelmességet és veszélyt áraszt magából, sokszor egy olyan világot lefestve, amiben mindenki üldözött és nincs remény egy jobb életre. Már az első szám mennydörgős basszusvihara és kántálásszerűen ismétlődő “don’t be scared”-rigmusai jelzésértékűek, hiszen itt éppen arról van szó, hogy állandó rettegésben élő emberek próbálják nyugtatni egymást, sikertelenül. Ez nem változik a továbbiakban sem: a címadó dal refrénjében az énekesek Kalasnyikovok kerepelését utánozzák törzsi folklórrá alakítva, ami olykor ütemes tömegirtássá és terrorrá alakul át. Mathambo a rapjeivel ugyan próbálja enyhíteni a hangulatot, néha bedob egy-egy viccesebbnek nevezhető témát is (Douche Bag Club), de ez összességében annyit ér, mintha az őslakosok lándzsával vennék fel a harcot a falujukba bemasírozó tankok ellen.

Hangzásában az Mshini Wam sokat emel át a nemzetközi klubzenei trendekből, és ezt sokszor ügyesen keresztezi helyi irányzatokkal (pl.: kwaito). Ennek megfelelően vannak keményebb technók, electrós house-ok és mindenféle törtütemek. Az egésznek a hangzása sokszor mégis meglehetősen nyers és kezdetleges, mintha rendkívül olcsó vasakkal írta volna Mathambo a számokat. Ezáltal a gyűjtemény inkább csak adott pillanataiban brillírozik, többnyire viszont megreked egy olyan szinten, amit jobb előadásmóddal, vagy ötletesebb struktúrákkal túl lehetett volna szárnyalni. Zömmel a hiphoposabb, lassabb zenék akasztják meg az Mshini Wam pörgős tempóját, s bár ezt a szerző szerencsére mindig vissza tudja állítani egy-egy jól eltalált darabbal (Gunboat, Thunder), de a végére kialakuló hiányérzet enyhítéséhez már kevésnek bizonyulnak. Ettől függetlenül debütalbum mivolta miatt nehezen marasztalható el az összeállítás, következőre remélhetőleg kevésbé haragos és jobban átgondolt munkákra is képes lesz Mathambo.


Spoek Mathambo – Gwababa

Linkek: