LTJ Bukem átesett a ló másik oldalára. Legalábbis nehéz máshogy jellemezni azt, amikor egy nagy öreg kiadófőnök négy év terelés és hallgatás után egy nyáron két válogatáslemezt és egy három verzióban kitolt mix cd-t jelentet meg, megannyi vinylnyomás és digitalis track társaságában.
A Jazz’N című válogatáslemezen a label újraindulása óta megszokottan felbukkanó nevek (Paul SG, Pulsaar, Dynamic) és eddig nem sok vizet zavaró producerek (Apse, Simplification vagy a gyenge Scarface kópiákba illő nevű Sunny Crimea) zenéi váltják egymást. Az album a nevével és alcímével összhangban a Good Looking Records tisztán jazzes vonalát hivatott bemutatni és tovább vinni, háttérbe szorítva a mélyebb, atmoszferikus darabokat.
Az összeállítást kifejezetten bírni fogják azok, akik a Progression Session széria talán legemlékezetesebb darabjának számító hetedik részénél beleszerettek a kezdő zenébe. A lemez ugyanis kvázi végig azt a Greenfly hangulatot hozza, amivel ott felcsapták anno az estét Bukemék. Egyszerű, pergő dobok, laza bassline-ok és megannyi, finoman adagolt hangszeres minta kilenc vokálmentes számon át, pont addig, amíg nem lesz halálunalmas. MC Conrad mondjuk nincs már hozzá, igaz 2002 sincs, bármennyire is azokba az időkbe akar visszanyúlni a Jazz’N. Meg kell jegyeznünk ugyanakkor, hogy nem tudhatjuk, egyik-másik track pontosan mikor is készült és hány évig ült rajta Bukem.
Semmi gond nincs ezzel a válogatáslemezzel ha úgy közelítünk hozzá, hogy jó tíz évvel a jazzy Good Looking hőskora után nem fog többet adni pár kellemes-nosztalgikus, átpörgetős percnél; és két hét múlva eszünkbe sem fog jutni újra elővenni. Ennyit az Innovationről.