Luca Mortellaro, avagy Lucy rettentő erősen kezdte meg 2011-et, ráadásul a debütlemezével megkoronáz mindent, amit eddig felépített. A Wordplay For Working Bees a techno és az idm határvonalán van, és messze a legjobb, amit e homályzónából hallhattunk az elmúlt időszakban.
Az olasz művész több helyet is megjárt az elmúlt öt évben, Olaszországból először Párizsba költözött, majd végül sok társához hasonlóan Berlinben találta meg a helyét. Eleinte James Holden figyelt fel rá, azóta pedig számos ismert techno kiadónál jelent meg zenéje (pl.: Mote-Evolver, Prologue), legutoljára a CLR-nél egy kollaboráció formájában, ami hihetetlenül jó lett. Emellett két évvel ezelőtt saját kiadót is alapított Stroboscopic Artefacts néven, ahol főleg mély dub textúrákból és delíriumos hangulatú idm-szerkezetekből felépített techno zenéket jelentet meg saját magától és társaitól.
Lucyt több oldaláról is megismerhettük már idén, ezért nehéz volt elképzelni, hogy a Wordplay For Working Bees című albumán még különösebb meglepetésekre lesz képes. Persze eddig sem titkolta, hogy szeret nagyban gondolkodni, ha zeneszerzésről van szó, mégis, meghallgatva a kiadványon található tizenegy számot, megdöbbentő módon érezhető, hogy számára ez élete mesterműve. Az eddigi bakelitjeivel szemben ezúttal jóval absztraktabb keretek közt értelmezi a technót, aminek hatására a Wordplay For Working Bees valami olyan nehezen megragadható műtermékké válik, ami csúcsteljesítményű üzemanyagként funkcionált mindennél az 1990-es években, ami a különféle kísérleti, minimal és glitch irányzatokat favorizálta. Sőt, fokozható még: ha az Autechre valaha gondolkodott egy techno albumon, akkor az biztosan valami ehhez hasonló formában öltene testet.
Már a nyitó Thear kész hangorkánként robban be a hallójáratainkba, pedig lényegében csak egy gyorsan záródó dimenziókapuról van szó. Lucy ezután aprólékosan, már-már mesterségesen dolgozza ki a lemez minden egyes másodpercét, ami végül úgy szól, mintha nem ember alkotta mű lenne. Egy zord és rideg, félelmetesen érzelemmentes világ születik meg, ennek lehetünk külső és tudományos szemlélői, elveszítve a kapcsolatot, az érintkezést minden olyannal, amire azt mondhatjuk, hogy ismertük az életünk során. Emiatt a Ter című utolsó szám fenséges melódiája és meleg textúrái olyanok, mintha betörne egy vakítóan fehér fény ötven percnyi bizonytalanságban eltöltött szorongás után. A kettő közt elvont, sokszor nehezen értelmezhető ritmusképletek, drone-ok, zajok, búgások és gépies vokálok töltik ki a teret annyira megragadhatatlanul, hogy az már nem is elektronikus zenei magasművészet, hanem paranormális jelenség.
Lucy – Wordplay For Working Bees teaser
Tracklist:
- Thear
- Tof
- Bein
- Gas
- Lav
- Eis
- Torul
- Eon
- Es
- Mas
- Ter
Borító:
