Többször is szó volt már idén a house zene újbóli térhódításáról, valamint, hogy nagy meglepetésre – és egyben örömünkre – az innováció végre ismét a stílus szülőhazájából, vagyis Amerikából jön. Ennek tavasszal az egyik legerősebb produktuma a Wolf & Lamb és Soul Clap párosok zseniális DJ-Kickse volt, mikor ennek századik meghallgatása után már vágynánk valami újra, itt van két tehetséges szerző – M A N I K és Mark E bemutatkozó nagylemeze.
A M A N I K művésznéven alkotó Christopher Manik idén töltötte be a huszonötöt és a New York-i színteret erősíti, az eddigi munkásságát pedig nem meglepően a bevezetőben említett duók zenéihez hasonlítja a szakma. Nagy meglepetésre azonban Josh Wink fedezte őt fel, így az Armies Of The Night (borító a bevezetőben) című lemeze a híres techno producer Ovum kiadóján érkezik. Ennek ellenére techno nincsen rajta, éppen ellenkezőleg: sok a kényelmes tempóban, háttérben és lazuláshoz egyaránt jól funkcionáló house, viszont a kiadvány legerősebb tulajdonságaként az írható fel, hogy a művész mennyire popkulturális megközelítésből szerezte a felvételeket. A 17 számos gyűjtemény nem underground tánczenei album akar lenni, hanem egy mindenkinek fogyasztható poplemez underground tánczenei elemek különleges keverésének receptjéből elkészítve.
Ezt részben alátámasztja a kislemezre kimásolt Need Your Lovin videoklipje, ami Armand Van Helden mozgóképvilágának alternatív nyomdokain halad tovább, valamint az olyan témák, amik kifejezetten a széleskörű fiatalságnak szólnak (pl.: Nightfall, City Kids, Streets Are Deep, We’re From Coney, stb.). Emellett tovább színesítik és bővítik az Armies Of The Night gazdag tartalmát az időnként felbukkanó hiphopos átvezetések, amik kifejezetten az 1980-as évek Brooklynjára utalnak vissza (pl.: Pipedream – The Lost Mixtape Skit), illetve néha M A N I K beveti a klasszikus diszkót is (DeLorean Soho), ami nem csak retrós jövőképeket, de szenzációs kitérőket is tesz New York kevésbé ismertebb, ám annál izgalmasabb táncterein. (Négyötöd.)
M A N I K – Need Your Lovin’
Mi sem bizonyítja a house amerikai dominanciáját annál jobban, hogy a birminghami Mark Evettsnek is Amerikában jelent meg az első albuma, ráadásul annál a nagynevű Spectral Sound kiadónál, ami 2000-es indulása óta számos zenéjét adta ki Matthew Dearnek, Bodycode-nak, James T. Cottonnek, Osborne-nak és Hieroglyphic Beingnek. A Stone Breaker összeállításnak a címe azonban félrevezető lehet, lévén, hogy messze nincs benne annyi darabolás, mint amennyit sejthetnénk egy ilyen elnevezésből. Mark E ugyan tényszerűen több és erősebb house-szerkezetet alkalmaz M A N I K-nél, de az ezekre felépülő témák játékossága és könnyedsége nem hagyja besötétedni az utazást (erre elég jó példa a The Day című felvétel).
Ugyanakkor beleesik a szerző abba a csapdába, ami sajnos típushibaként olykor előfordul a stílusban: hiába jó a számok többsége, a végeredményből egyszerűen nem lesz kerek album. A zenék sehogy sem kapcsolódnak egymáshoz. Nem érezzük azt, hogy egyik számot miért épp a másik követi, így gyakorlatilag a kilenc felvételt akármilyen sorrendbe állíthatjuk, jól átgondolt koncepciót aligha építhetünk köréjük. Az otthoni hallgatás kizárásával így egyedül tánctéranyagnak jó a Stone Breaker, de annak szerencsére eléggé. Az acides csavarásai (Belvide Beat) és eksztázisban elképzelt diszkófényei (Quatro), valamint a drámai pillanatai (Black Moon) egy dj szett több részéhez is jó anyagot szolgáltatnak, mindazonáltal egy jól kigondolt történettel érezhetően többet is ki lehetett volna hozni a formátumából. (Hármas.)
Mark E