Mac Millerről általánosságban elmondható, hogy a közönség szereti, a kritikusok pedig nem szeretik. Mindkét oldalt meg lehet érteni.
Malcolm James McCormick a hamisíthatatlan amerikai nép gyermeke: szerethető szinten tud rappelni és énekelni, energia van benne bőven, Pharellel és Vince Staplesszel dolgozott együtt többek közt, Lil Wayne-nel és 2Chainzzel pedig turnézott a tengerentúlon, sőt, időközben MTV-s realityje is lett neki. Mindez úgy, hogy jó két évvel ezelőtti bemutatkozó albumára olyan csattanós 1-es osztályzatot kapott a Pitchforktól, hogy azóta is viszkethet tőle az arca. A tavalyi Watch Movies with the Sound Off LP-vel sikerült valamennyit javítani a renoméján a szakmánál is, a rá karácsonykor érkező első élő albuma pedig újabb esély arra, hogy eltüntesse a zenészi mivoltja körüli kérdőjeleket is, miután a médiaszemélyiséget már sínre rakta.
A The Internettel jó segítőkre lelt ehhez a feladathoz. A Syd Tha Kid és Matt Martians kettős keze több Odd Future környéki sikerzenében is benne van, és az Internet monikerrel megjelentetett mindkét eddigi albumuk is meleg fogadtatást kapott. Mac Millerhez tavaly nyár elején csatlakoztak háttérzenekarként, a projekt pedig olyan jól sikerült a felek szerint, hogy Live from Space címmel élő album is kerekedett belőle – legalábbis részben élő, a tizennégy trackből kilenc az, öt pedig a Watch Movies-ról végül lehagyott öt dal.
Ahogy Mac Millert lehet szeretni meg nem szeretni, valami hasonlót nyújt ez a live lemez is, csak szűkebb keretek között. Lehet kicsit szeretni, meg kicsit nem szeretni, nagy hullámokat viszont biztosan nem fog verni. Az élő dalok kapnak némi plusz kraftot az eredetikhez képest (ez főleg a Watching Movies-nál látványos), és általánosságban elmondható a korábbi slágerekről, hogy jól áll nekik az Internet “spacey-jazzy” hangzása.
A gyengébb láncszemnek inkább maga Mac tűnik. Még ha jók is lehettek ezek a bulik élőben, felvételről nem igazán megnyerő az anyag, az amúgy energikus mc nem sok energiát tud közvetíteni ezen a módon. Annyira persze nem is kell ezt felróni neki, egyszerűen azon szokott elcsúszni az élő albumok jó része, hogy nem lehet az ott lévő hangulatot átérezni csak audioban. Az egyébként inspiráló Best Day Ever például kifejezetten fáradtra sikerült, pedig az alap rendben van. Nem születhet minden rapper Black Thoughtnak, hogy áthidalja ezt.
Maguk a lemaradt dalok korrektek, a rajongók kellemeset lazulhatnak az Eggs Aisle-ra vagy a Life-ra, a Sydék által szerzett In The Morning pedig jó lezárása ennek az utazásnak, amit a “belassult pörgő nyelv kalandjaiként” foghatunk fel. Mac Millerről megtudták a koncertjén még nem jártak, hogy komolyan veszi az élőzenés részét is a pályájának, az Internet pedig kapott egy szép darab plusz promo felületet, amire rászolgálnak. Összességében jó ötlet volt ez a házasság, még ha a szerelem annyira nem is lángolt fel a Live from Space-en.