Azt, hogy Kieran Hebden korunk egyik jelentős elektronikus zenésze, azt már jóval a There Is Love in You című új nagylemezének kiadás előtt tudtuk. A még csak krisztusi korban járó fazonra valószínűleg még zenei utazások tucatja vár, hiszen lényegében egész pályája során gyökereiben elektronikus, de mindig változó felszínű projektekben vett részt. Írtunk már anyazenekaráról, a Fridge-ről, amelyben poszt-rockkal kísérleteztek; egykori sulistársával, Buriallel közös kislemezéről, amely csupán két kiváló, dubhouse-szal kacérkodó, egyéni ízű tracket tartalmazott, mégis nagyot szólt; vagy éppen legutóbbi EP-jéről, amelyen különös, feszült hangulatú technoval csapott oda. Ezt a munkáját előbbiekkel ellentétben Four Tet név alatt hozta ki, ami ha nem is jelzésértékű az ő oldaláról, hallgatói részről érdemes egy pillanatra elgondolkodni: volt-e gyengébb vagy közepes anyaga a Four Tetnek?

Nem igazán. Már a Dialogue és Pause című első kiadványai is kifejezetten jól sikerültnek mondhatóak, utóbbi már-már kiváló lemez, melyen megágyazott saját hangzásának a 2000-es évek elején, aztán harmadik próbálkozásra sikerült nem csak a nagybetűs Four Tet anyagot, de az elmúlt 10 év egyik legjobb és egyben legegyénibb hangulatú elektronikus kiadványát kiadni. A Rounds minden ízében ártatlan, imádható és tökéletes. Olyan kis twee ostobaság, amit nem lehet véresen komolyan venni, de ráunni sem. Az Everything Ecstatic-nek is megvannak a maga szépségei (főleg az A Joy, amelyből készült egy rakat feldolgozás, de a legjobb a Percee P által elreppelt darab lett), de az már öt éve volt. Azóta átvonult rajtunk egy komolyabb indie-hullám, egy dub-reneszánsz különböző maszkokban, a hiphopot már a wonky teszi izgalmassá, de egy új Four Tet nagylemez, az kérem, egy esemény, akárhogyis vesszük.

Minél többet hallgatja az ember, annál kevésbé meglepő az, amit a There Is Love In You-n hall. Tulajdonképpen várható volt, hogy eljön az a lemez, amellyel a karrierje csúcsára ér Hebden, de két olyan izgalmas, újat nyújtó lemez után, mint a Buriales Wolf Cub / Moth és a már szintén említett Ringer EP, kézenfekvőbb lett volna ebből az irányból letenni valamit az asztalra. Ehelyett egy konfesszió-lemezt kapunk, amely gyönyörű, szivárványszínű összképet ad Hebden munkásságról: a Rounds hangulatának esszenciáját kapjuk, amelyet ezúttal technoközpontú ütemek közepette tálal fel nekünk a nagy varázsló, de mégis csak szőrmentén juttatva eszünkbe a Ringert. Ebből kifolyólag az Angel Echoes és a kislemezes Love Cry a lemez tételdarabjai. A She Just Likes To Fightban poszt-rockos oldalát mutatja meg Hebdennek, nekem mégsem a Fridge, hanem az Explosions In The Sky kevéssé ismert filmzenealbuma, a Friday Night Lights OST jutott eszembe kegyetlenül sivár és gyönyörű dallamaival. Az ezután következő, rejtett track pedig megkoronázza az egész művet, pedig teljesen elüt az album fő tónusaitól: Kieran elénekel egy egyszerű, minden sallangtól mentes dalt.

Four Tet – She Just Likes To Fight

Amikor Anthony González kiadta M83 néven Before The Dawn Heals Us című, nagyszerű lemezét, amelyen gyakorlatilag megírta a fiatalság himnuszait, ugyanezt éreztem: hogy egy olyan lemezt hallgatok, amelyen van őszinte, hiteles és emberi dráma, amelyből rendkívüli hiányt szenvedünk nap mint nap – mert van fájdalmasabb egy hiteltelen zenei katarzisnál? A Before The Dawn Heals Us egy igazi tinédzserdráma erejével igyekezett a hallgatójára hatni, amellyel könnyen nevetségessé is válhatott volna, de mégsem tette. A There Is Love In You ugyanezekkel az erényekkel van felvértezve, ezért is mondom teljes nyugodtsággal – ugyanúgy klasszikussá fog érni, mint az emlegetett M83 album. Ötös.