Németországból indult, majd egy New York-i kanyarral már csak felében tért vissza a kontinensre az Asio Kids duója. Azóta az óceán két partjáról párhuzamosan dolgoznak a srácok, és így rakták össze a mostanában megjelent Aero című debüt nagylemezüket. A képlet: élőhangszeres sample-ök és jazzy hiphop. Az eredmény: már megint egy profi anyag a semmiből.
Háttér ügyén annyit lehet tudni az Asio Kids-ről, hogy két német srác vágott neki NYC-nek 2002-ben, majd azzal az On The Move-val tértek vissza, amit aztán a német nyelvterület rádiói fel is kaptak. A két tag közül az egyik vissza is húzott az Államokba, míg a másik maradt, és két fronton kezdték begyűjteni az újabb közreműködőket: mc-k chicagóból és New York-ból, illetve különféle stílusok zenészei csatlakoztak a formációhoz alkalmilag. Ebből született meg az elmúlt évek során a most piacra dobott Aero című album, amin ugyanannyira hallatszik a német jazz, mint a bronx-i hiphop, és lett az egészből egy végtelenül autentikus és igényes lemez.
Asio Kids – Gang Thang
A kiadvány van annyira organikus, mint bármelyik német vagy osztrák nu jazz egy régi Jazzanovától egy újabb Ralph Myerz-ig. A hangszerek jó néhány réteget töltenek ki, egyszer fúvósok, másszor vonósok vagy épp billentyűsök szólalnak meg, és persze ott vannak a baromi változatos hangmintákat használó dobok is. Lazára húzott pergő, folyamatosan a háttérben rezgő kísérőcin, felette mintha Eric Truffaz fújná, a trombitát pitchelő scratch pedig Kid Koalát idézi. Baromi jó hangulat, és ezt viszik végig a srácok a teljes lemezen úgy, hogy nem szállnak el kísérletezőbe, a kommersz raptől viszont bő kilométerekre vannak.
Az intro után az Answer egy laza szövegelős szám, amit mindjárt egy instrumentális Funderal March követ, ezzel pedig be is lőhetjük, hogy nem egy végigdumált albumról lesz szó. Sőt, ami azt illeti, engem kicsit meg is lepett, hogy mennyire inkább mc nélküli a lemez, ez pedig talán egy újabb lépéssel közelíti az abstract hiphop felé. Mondanám, hogy nagyon szépen megállná a helyét az anyag egy Ninja Tune katalógusban is, ami minőség alapján igaz is lenne, de mégsem mondok ilyet. Egyrészt, mert nem tíz évvel ezelőtt van, másrészt pedig mert ahol halljuk a szöveget, kilóg a dolog: ez nem angol underground, ez Európa és az USA találkozása, a szigetország itt nem játszik.
Kiemelhető még a trackek közül a nagyon laza flow miatt nagyjából az összes szám, amiben szövegelnek, ezek közül is talán a Smooth a kedvenc a dobokra pengetett alap fölötti feszesen végigpörgetett rímek miatt. Ezen kívül, ami nagyon betalál még az a Gang Thang billentyűs témája, a How Do You Feel chillout sebessége felett scratchelt vokál, és a Hundreth Of Us egyértelmúen triphopba lenyúló lo-fi hangulata. Egy plusz kiemelés a Keith-nek, amiben a bendzsószerű folytott pengetés dallama annyira fülbemászó, hogy ha reggeli indulás előtt hallgatod, biztos, hogy magaddal viszed.
Linkek: