Újra zengett a We Will Rock You, és ehhez nem kellett Londonban lenni a Piccadily környékén, hanem csak tegnap Budapesten a Sportarénában. Nemrégiben, pár éve, már járt itt a Queen ugyanebben a felállásban, mint tegnap tették, de valahogy nem éreztem azt, hogy akkor igazán összeforrott lett volna a csapat. Azért a mostani koncertet nem hagytam ki, gondoltam, mostmár talán eléggé összecsiszolódtak, amire rásegíthetett az új album is.
Ha valaki kint volt a ’86-os koncerten, biztos sosem felejti azt a pillanatot, amikor Freddie Mercury teljes természetességgel kiállt a színpad közepére, megtörölte homlokát, 
tenyerét maga felé fordította, majd az enyhén elmosott sorokat olvasva, némi angolsággal nekikezdett a Tavaszi szél vizet áraszt című népdalnak. Talán hasonlóan jó élményekkel mentek haza tegnap azok is, akik kilátogattak a Queen + Paul Rodgers koncertre. A közel teltházas embertömeg jó kezdetnek tűnt ahhoz, hogy egy feledhetetlen estének nézzük elébe. A kezdési időpont után 15 perccel megjelentek a fények a színpad feletti óriáskivetítőn, és elkezdőött a show. Nyitánynak a Hammer To Fall telitalálat volt, és aki nem kapta el az érzést már a kezdés előtt, az innentől biztos végig énekelt és csápolt, ahogy azt a koncertek nagykönyvében már rég megírták. A csapat remekül keverte a régi és új Queen, illetve Paul Rodgers számok arányát. Volt pár olyan dal is, amikor Paul nem is volt a színpadon, és helyette Brian May vagy Roger Taylor énekelt meglepően jól. Természetesen nem feledkeztek meg Freddie Mercury emlékéről sem, és a koncert alatt többször találkozhattunk a hangjával és kivetített képével, ami remekül össze volt kötve az élő koncerttel.
A koncert fele környékén Brian May kijött a közönség közé benyúló kis színpadrészre, és hozott magával egy akusztikus gitárt. Aki már látott valaha Queen koncertet, az tudhatta, ebből csak jó dolog sülhet ki. Így is lett! A közönség elénekelhette a már említett Tavaszi szél vizet áraszt című dalt, ami óriási siker volt, illetve közvetlen utána a Love Of My Life-ot, amit Brian kérésére a tömeg Freddie-nek énekelt. A kis instant színpadhoz később Roger Taylor is csatlakozott, aki dobszólót adott, majd a csapat többi tagja is a közönség ölébe fáradt, és ott zenéltek tovább, így aki szerencsés volt, akár karnyújtásnyira is lehetett a bandától.
Ráadásként hallgattunk számot az új albumról, illetve felcsendült még többek között a Show Must Go On, a We Will Rock You, a We Are The Champions és a God Save The Queen.
Mindent összevetve, aki kint volt, biztosan életre szóló két és fél órával lett gazdagabb, aki pedig lemaradt, talán bízhat benne, hogy még láthatjuk őket egyszer újra itt kis hazánkban.