Hollandia kiemelt hip-hop exportcikke, a Dope D.O.D. második albumát jelentette meg áprilisban. A Da Roach címéhez mérten erős és nyugtalanító darab, előrelépést azonban nem igazán hoz a csapat életében.
A hollandiai Groningen városa hamarabb ont magából ipari mennyiségű fémet mintsem világhírű zenekarokat. A Dope D.O.D. (Duo of Darkness) így szinte a totális ismeretlenségből robbant be 2011-ben a What Happeneddel, és hódította meg vele előbb az országot, majd a kontinenst is. A siker receptje a vehemens flow-jú, szociálisan érzékeny és némileg anarchista szövegek, valamint az erős, dubstep behatású electro hip-hop beatek voltak – azaz semmi olyasmi, amit ne csináltak már meg jónéhányan előtte. Az öttagú csapat (három mc, egy dj és egy producer) viszont kétségkívül olyan lehengerlően rakta össze ezt a képletet, hogy a hallgató rövid időn belül arra a következtetésre jut a számaikat hallgatva: ezek a srácok bizony elég színvonalasan basznak oda.
Az intelligens keménykedés jegyében készült el a Branded című bemutatkozó albumuk, ami több jól csengő előzenekarságot (Korn, Limp Bizkit) és európai, valamint tengerentúli turnékat is eredményezett a Dope D.O.D-nek. Mindeközben viszont az új felvételekkel sem lankadtak, így sűrű naptárukhoz képest viszonylag hamar, alig másfél évvel az első album után meg is jelentették a folytatást, mely a Da Roach nevet kapta.
Dope D.O.D. – Rocket
A kérdés leginkább az volt az albummegjelenés előtt, hogy Dope D.O.D-ék vajon meg tudják-e ugrani a Branded magával ragadó, de múló erejű agresszióját az elmébe jobban belemászó témákkal, vagy csak ügyesen meglovagolják a hullámot a Da Roach-csal, és egy gyors fesztiválszezon előtti injekciónál többet nem fog adni. A válasz pedig az utóbbi felé hajlik. A számok ismét csordultig vannak energiával, a srácok imázsa és a szóképeik ismét gyomrosak, a közreműködő lista még impozánsabb is mint korábban volt Redmannel, az Onyxszal és Sean Price-szal – mégis átlengi a teljes albumot egyfajta “hallottuk már” érzés, amint az erőszakos sorok és ütemek erdejében bolyongunk.
Az eddigi rajongók bírni fogják, mert jött egy jó adag döngetnivaló, azok viszont, akik eddig nem, vagy csak kis dózisban kedvelték a Dope D.O.D-t, ezután sem fogják múló hype-nál többre tartani őket. Nem mintha ez különösebben zavarná Dopey Rottenéket, ők a rájuk jellemző lendülettel elkerülték a második albumok körüli túlagyalást és az sem lenne meglepő, ha azelőtt megérkezne a harmadik lemez, hogy 2015-re fordul a naptár. A jövő pedig remélhetőleg pár új ötletet is hoz majd magával, addig pedig örülünk annak, ahogy az Onyx tagok érzik az elektronikus alapot a Panic Roomban. A Dope D.O.D. szintúgy, de azt már tudtuk eddig is.