Aki olvasta decemberi mélyelemzésünket a brit díjról, az tudja már, hogy a Sound of 2012 olyan előadókat és zenekarokat mutat be, amelyek könnyen meghatározhatják az előttünk álló év zenei trendjeit, hangzását, és jó úton haladnak a legnagyobbak felé. Ennek fényében nem meglepő, hogy a 15 fős “longlist”-ből ki az az öt, akiket végül kiemeltek.

Talán egyedül a Niki and the Dove ötödik helyezése, ami emelkedő szemöldökre adhat okot, bár itt se a svéd elektropop minőségén lehet fennakadni, hanem hogy így olyan ismertebb előadók maradtak le, mint a szépreményű A$ap Rocky vagy a jelentős rajongói bázissal bíró dubstep dj, Flux Pavilion. “Hallottunk már pár ilyet az elmúlt években, de ezt nehéz túladagolni” – írtuk róluk még decemberben, és Malin Dahlström és Gustaf Karlöf zenekarában valóban megvan a lehetőség a feljebb lépésre.

Niki & The Dove – The Drummer

Negyedik helyen jött be Skrillex, az amerikai dubstep vagy inkább brostep sztárja, aki azzal okozott volna nagyobb meglepetést, ha nem tűnik fel a végső elszámolás során. Kétségkívül megosztó jelenség, viszont az is tény, hogy “Skrillex olyan sikereket ért el az elmúlt két évben egyetlen nagylemez nélkül, ami mindenképpen figyelemreméltó.”

Skrillex – First Of The Year (Equinox)

Már a dobogón járunk, ahova 2012 lehetséges hiphop dívája, Azealia Banks kapaszkodott fel teljesen megérdemelten. Várható volt, hogy idővel besokallnak az emberek a Nicki Minajok és Lady Gagák extrovertáltságától, és bizalmat szavaznak olyan külsőségeiben visszafogottabb, de még mindig nőszerű előadóknak, mint Banks. Akinek ismertsége egyébként rohamosan növekszik, elég csak a 212 feat. Lazy Jay videó alatti számot a YouTube-on megsasolni – a decemberi cikk megírásakor még fele ennyien látták.

Azealia Banks – 212 feat. Lazy Jay

Frank Ocean kevéssel maradhatott le a csúcsról, de a második hely is azt mutatja, hogy Tyler the Creatorrel fej-fej mellett növik túl magukat az Odd Future kollektíván, amivel elindultak. Franknek, eredeti nevén Christopher Breaux-nek már eddig is bejött az élet Kanye West és Jay-Z oldalán a Watch The Throne lemezen, vagy a kritika által imádott és 2011 legjobb lemezei között emlegetett Nostalgia Ultra mixtape-en – innen mégis van még feljebb.

Frank Ocean – Swim Good

Végül pedig Michael Kiwanuka: az ő győzelme egyben a neo-soul győzelme is, amit Aloe Blacc, Jamie Lidell, Mayer Hawthorne és a többiek hosszú évek óta tartó munkája után rendkívül megérdemeltnek érzünk. A Tell Me a Tale-t vagy a Home Againt hallgatva pedig abszolút egyértelmű, hogy 2012 egyik legjobban várt kiadványainak egyike lett Kiwanuka debütalbuma.

Michael Kiwanuka – Tell Me A Tale