Morphosis debütálása az egyik legfontosabb dolog, amit idén vártunk a technóban, ráadásul a What Have Learned nem is okoz csalódást. Régi stílusjegyek találkoznak egymással a jövőben, a végeredmény klasszis.
Ha csak a blogszférában is, de az utóbbi pár hónapban mindenki jó sokat beszélt Morphosisról, így jóformán már a What Have We Learned című bemutatkozó albumának a megjelenése előtt kisebb fajta kultusz szerveződött körülötte. Mi tagadás, nagyon okosan lett felépítve a kiadvány reklámkampánya: sokáig nem is hallhattuk a lemez felvételeit, csak kiváló remixek láttak napvilágot, azokat viszont nem kisebb nevek szállították, mint például T++ és Newworldaquarium, vagyis idővel minél több átirat bukkant fel a neten, annál kíváncsibb lett mindenki az eredeti felvételekre is. A What Have We Learned legnagyobb ereje ezáltal ebben rejlik, azonban könnyedén lehet, hogy még sokáig beszédtéma tárgya lesz, ugyanis maga a gyűjtemény is jó és erős számokból áll.
A libanoni születésű, de egy ideje Olaszországban élő szerző (polgári nevén Rabih Beaini) alapvető védjegye abban rejlik ezen a lemezen, hogy több felvételbe is úgy csempészett bele újhullámos, sötét szintipopos, vagy akár krautrockos elemeket, hogy a végeredmény minden esetben hamisítatlan techno (és néha house) lett. Ennek köszönhetően viszont végig érezhető egyfajta múlt századi nemes hangulat a számok alatt, mintha két időben szólnának egyszerre: ma és harminc évvel ezelőtt. A modern ritmusszerkezetek mögött az 1970-es évek második felére és az 1980-es évek első felére jellemző elektronikus zenei kísérletezgetés figyelhető meg. Analóg kütyükből kelnek életre ipari természetű hangok, emellett pedig lecsupaszított, megfakultan szóló dobok adnak régies jellegzetességet az albumnak.
Ez utóbbira a legjobb példa és egyben a kiadvány tetőpontja is az egyórás hosszt záró Europa, amiben egy sejtelmes női hang bukkan néha fel egy sötét, már-már minimálhullámosnak nevezhető szintetizátortémán, pár perccel később pedig elindul egy, a jelenhez közelebb húzó dobritmus is. Főleg a dobokban jeleskedik leginkább Beaini, például a Dirty Matter futurisztikus technóját is ezek teszik még kalandosabbá. Maga a What Have We Learned viszont pont emiatt válik egy kicsit nehezebben emészthető techno lemezzé: sok zenetörténeti ismeretet igényel ahhoz, hogy minden egyes pillanatának felfedezhessük az értékeit, ugyanakkor nincsen rajta egy olyan slágeres szám sem, ami fogódzkodót adhatna az alkalmi zenehallgatónak. Mindazonáltal a műkutatóknak igazi gyöngyszem.
Morphosis – Silent Screamer
Linkek: