Matt Edwards és Joel Martin szerelemprojektjéről, a múlt század derekán komponált olasz filmzenék főtémáit slo-mo diszkóba konvertáló Quiet Village-ről annak idején írtunk, de túlságosan nem voltunk elragadtatva a Silent Movie című albumtól. Érdekes és szerencsétlen módon az ötletet eléggé halovány megvalósítás követte, ami egyébként nem jellemző a párosra, elég csak meghallgatni a remixeiket, melyekből az elmúlt hét-nyolc évben több tucat kiváló készült. Ez pedig előre is vetíti, hogy a most megjelent Too High To Move című válogatásukat csak ajánlani tudjuk: a legjobb pillanataiban ábrázolja a Quiet Village-et, mesterien keverve trópusi és űrbéli hangokat egyaránt, a chillout és a lassabb house, vagy diszkó határvonala mentén egyensúlyozva.

Talán nincs az összes nagy átirat rajta a cd-n, de legalább helyet kaptak kevésbé ismert, ám ugyanannyira zseniális művek is. Az Allez-Allez African Queenjére írt, a nyugodt természetben újragondolt, lusta gitározással megtöltött interpretáció úgy indítja el a kiadványt, mintha tényleg egy lakatlan, egzotikus tengerparton süppednénk a homokban, és ez az oly sokszor megzenésített chillout életérzés most is tökéletesen működik, mert Edwardsnak és Martinnak nem szokványos hangok és ötletek kavarognak a fejükben. Ráérős tempójú, elnyújtott négynegyedek úsznak be idővel (Mudd – Speilplatz), de mozogni ezekre már nem szükséges, a duó ugyanis a saját filmzenéjét írja ezúttal, nekünk csak hallgatni kell őket. A tíz szám olyan egységes hangzást nyújt, hogy aki ebbe beleszeret, az bármikor végighallgatja. Úgyhogy nem csak a szerzőket, de a szelekciót is dicséret illeti – ez a nyár legjobb válogatása.