Néhány nappal ezelőtt az MTV kiosztotta a Video Music Awards elismeréseit, amiről általában el illett mondani a kötelező sajtómegjelenésekben, hogy érdekes volt, díszes volt, LA-ben volt, és hogy Britney nagy comebacket lépett meg a három begyűjtött trófeával. Az viszont feltűnt bárkinek is, hogy a video awardnak eredetileg köze kéne, hogy legyen a videokliphez? De beszélhetnék arról is, hogy triplán ítélték oda a vigaszdíjat, vagy hogy Kaliforniában vajon nem unják-e még, hogy minden popkulturális eseményen muszájból is ki kell izzadni a liberális brandinget?
A nagy, jeles eseményről, mea maxima culpa, lemaradtam, de elég volt utána csak gyorsan átfutni a jelöltek és nyertesek listáját és az on-demand videókat (szelektíve), hogy szembetűnő legyen: ez gyakorlatilag nem más, mint az elmúlt egy év alatt kellőképpen bejáratott, befuttatott és a Billboard (amerikai slágerlista) élére akár erővel is felpofozott kedvencek (vagy legalábbis, amikről elhitették az emberekkel, hogy a kedvenceik) új csomagolása. Ügyes dolog ez egyébként, hogy először marketinggel befuttatni valamit, lenyomni a népek torkán, aztán a első körben sikeresen generált eladási adatokkal igazolni az adott zene jelentőségét, ezzel fenntartani egy ideig az állapotot, majd még az egész után egy ilyen díjátadó hacacáréval hitelesíteni is az éves műsort. Néhány év távlatából egyébként a kutya nem fog emlékezni arra a számra, amivel Britney most hírértéket teremtett magának, csak arra, hogy a leírt művésznő mekkora ugrással szökellt ismét a sztárok közé három díjat is akasztva. Jaj, szegény Britney amúgy csak azért nem érzi, hogy már rég ő a celebvilág Uhrin Benedekje, mert ezek a hülyék annyira megsajnálták, hogy a jutalomfalatok mellé még űrhajós szobrokat is osztottak neki, szinte hihetetlen.
Aztán ez a dolog a videós vonatkozással. Eleve fura ez, hogy nem music video awards, hanem video music awards, mintha azt mutatná, hogy ezt nem a klipért adják, hanem csak a videós csatorna díja a zenének. Nem tudom, melyik az érvényes a kettő közül, a wiki szerint az, hogy ezt a klipekért kezdték osztani, és a kategóriák is úgy vannak meghatározva, hogy best ilyen-olyan video. Ehhez képest videótól függetlenül kizárólag a legsuttyóbb mainstream popra megy rá, pucsít a slágerlistának, és visszakapjuk ugyanazt a szart, mint egy NOW! válogatáson. Tehát vonjuk le a következtetést: nem, ennek a díjnak nincs köze a klipekhez. Egyáltalán, látta valaki Britney klipjét a Piece of Me-re? Nekem tényleg semmi bajom a popzenével, még Ms. Spearsnek is tudnék mutatni a múltjában legalább két olyan számot, ami a maga nemében értékelhető, de ez messze van ezektől, az meg aztán végképp biztos, hogy a videója annyira semmilyen, amennyire csak lehet. Nos, kérem szépen, ez az év legjobb klipje, says MTV. Azt hiszem, nincs több kérdésem.
Van amúgy a nyertesek között tényleg jó is, megszámoltam: három darab. A Gnarls Barkley, a Death Cab For Cutie és Kanye West számok okésak, és még a klipjük is rendben van. Viszont ha megnézzük, hogy milyen kategóriában nyertek, megint jön a WTF, de azért fel lehet fedezni összefüggéseket. A Run (Gnarls Barkley) klipje például megkapta a legjobb művészeti rendezés díját. Mert színes. Legalábbis nagyjából ennyit lehet kiagyalni a zsűri fejével gondolkodva, és le merem fogadni, hogy hasonlóan hozzáértő mélyenszántások alapján kerültek ki a győztesek. És jaj, már megint mennyire hülye vagyok, mintha nem csak a marketing push és a lé döntené el a dolgot. Aztán ez a Kanye-féle Good Life egy tényleg jó klip, ügyes, például ezt lehetett volna art directionért futtatni, de hogy 2008-ban ez a vizuál mint legjobb speciális effektus jelenjen meg… Ilyen kontextusban talán az A-ha 1984-es Take on Me-jére emlékeztet. Akármennyire is bénára sikerült Madonna új lemeze, ebben a kategóriában például erős helye lenne a 4 Minutes-nek, ha már a ZS minősítésű popban turkálunk.
És akkor végül de nem utolsó sorban ki ne felejtsük a mindig trendi konferansziét, akit most is sikerült úgy kiválasztani, felöltöztetni és megstylistkodni, hogy véletlen se hasonlítson emberi lényre, és ennek verbálisan is nyomatékot tudott adni. A kedvenc, elnyűhetetlen és mindig kötelező poénözön persze megvolt az aktuális amerikai elnökről, akinek ugyan már fél lába a világvégén húzódó, pálmafás óceánparton lóg a hűs habokba, de azért még gyorsan oda kell durrantani egyet, háhá, megmutatjuk, ő meg majd biztos nem szarja le, és ki kell mondani hangosan és nyomatékosan, hogy mindenki szavazzon Obamára, bár ezt éppen egy brit faszi mondta, és végtelenül irrelevánsan hangzott a szájából, kellett, mert hát ugye benne van a forgatókönyvben, és liberális odamondások kilójára jön a fizu projektalapon.
Summázzam úgy, hogy nem különösebben tetszett az MTV Video Music Awards 2008? Meglehetősen eufemizált lenne. Mondjuk inkább úgy, hogy mérhetetlenül indokolatlan.
Lábjegyzet: majdnem elfelejtettem, ide tartozik a fenti kép. A Tokio Hotel nyert egy díjat a VMA-n (tök mindegy, milyen kategóriában), és ezzel vastag vonallal aláhúzták, hogy eljutottak az USA-ig, ahol legyen egy ilyen esemény akármennyire is bárgyú, mégis egy hatalmas piac, úgyhogy ez a maga kereskedelmi nemében nem kis teljesítmény (európaiként, úgy értem). Ez volt még a legszimpatikusabb fejleménye az egész cirkusznak. Nem mellesleg az ő klipjük legalább tényleg jól néz ki.
Linkek: