A világ electro-térképére magát 2010-ben végérvényesen felszögező Mux Mool második nagylemeze pár hete jelent meg. A Planet High School ha nem is rossz album, de képtelen felidézni a Skulltaste lenyűgözően játékos sci-fi hangulatát.
2010 elején nem győztem halmozni a szuperlatívuszokat a Ghostly kötelékében feltűnt Brian Lindgren zenéjét hallgatva, és az objektív távolságot megadó két év után is úgy érzem, hogy egy klasszis anyag a Skulltaste. Bámulatos electro-futamok, néhol álmodozó, néhol bulizós sci-fi hangulat mellett egy sokatmondóan részletes borító adta meg az első Mux Mool album egységét: a ’80-as évek garázsokban írt játékszoftverei legalább annyira eszünkbe juthatott róla, mint a Transformers képregény vagy egy kísérletezőbb black metal banda. Ebből természetesen az első áll legközelebb a valósághoz: már a Planet High School teaser videója alapján egyértelmű volt, hogy ez az album se lesz mentes Lindgren retro játékmániájától. Ezek után pedig természetes volt, hogy a tavalyi év végén érkező első hírek hallatán bevéstük a Planet High School megjelenési dátumát az összes lehetséges naptárunkba.
Jó ideje kézhez kaptam már a lemezt, így még feltűnőbb volt egy idő után, hogy hiába a rengeteg hallgatás, az átlagnál komolyabb figyelem, amit az albumra szántam, mégsem vagyok képes a zenére figyelni, mint inkább az úgymond mellékes dolgokra. Az előzőhöz mérten nagyon más, mégis megint kiváló cover art; az említett, hőskorszakidéző teaser, a szerző, aki emberként biztos nagy szórakoztató forma. Maga a lemez azonban se a fülben nem ragad meg, se nem annyira stabil és szórakoztató munka, mint elődje. Hogynemondjam: unalmas. Legalábbis az első fele mindenképp az: amennyire egy (vagy inkább több) fantáziavilágban akar járni, annyira nem sikerül a hallgatót is behúznia ebbe a játékba. Pedig egy konkrét, felújított sample-t is előszed az előző anyagról, rögtön a nyitószámban, de ezzel csak még inkább ráirányítja a figyelmet, mennyire gyenge prüntyögés az, amit az érezhetően dinamikusabb B-oldalig vagyunk kénytelenek elviselni. A Palace Chalice hasonló úton jár, mint a Skulltaste számainak többsége, mégis elég halvány – mintha be se lenne fejezve a track. A Raw Gore-ral törik meg egyébként a jég – nem véletlen, hogy ez lett a legismertebb szám a lemezről. Hiába jó utána még a Cash For Gold és a Baba is, nehéz elvonatkoztatni, mennyire vártuk ezt a lemezt és ahhoz mérten mekkora csalódás. (Kétharmad.)
Tracklist:
- Brothers
- Live At 7-11
- Palace Chalice
- Ruin Everything
- The Butterfly Technique
- Hand On The Scantron
- Raw Gore
- Cash For Gold
- Get Yer Alphabets
- Baba
Borító:
