Krakkó varázslat, elég az esténként életre kelő főtérre gondolnunk, ahol éppúgy megfér egymás mellett a néptánc együttes és a kurjongató Wisła-szurkolók, mint a turistákra váró lovaskocsik, vagy a lengyel szőttest áruló nénikék. Éjszakai életében meglepően olcsón lehet kincsekre találni, ha valaki tudja, mit keressen, vagy hol keresse.

Myrra Rós még hazájában sem különösebben híres, saját bevallása szerint több lengyel barátja van, mint izlandi. Ez magyarázatul szolgálhat lengyelországi koncertjeinek tömkelegére: idén nekik egy saját Myrra Rós-turné jutott, 15 állomással a lengyel földeken. A krakkói Klub Żaczek egyetemista bárja a hetedik lett a sorban: hírverés nem volt, plakátokat nem találhattál a buszmegállókban, a teremben mégis megteltek a zsúfolt sorokban körberakott székek. A diákigazolvány mellé járó tíz złotys jegyárért (amit nagyjából 7-800 forintra lehet fordítani) cserébe három koncert járt: egy kis lengyel melankólia az Inqbatortól; nagybőgőszaggatós, kedélybajos, folkos postrock a Patrick the Pantől; és Myrra, aki nemcsak saját dalait, hanem új projektjét, a VAR-t is magával hozta.

Kellemes volt az Inqbator, meglepően magával ragadó a Patrick the Pan szimpatikus lelkesedése, de a tömeg nyilvánvalóan Myrrát várta: azokat a magánügynek tűnő, őszinte folkdalokat, amelyeket egyszer már kiénekelt magából első nagylemezén. Mert a Kveldúlfurt nehéz elfelejteni: varázslat volt abban is, kilenc dalon keresztül sodró. A koncert mégsem csak ennek szólt: a kezdő Við og við, az élőben remekül szóló Animal, a Láru lag, a lemeznek címet adó Kveldúlfur és egy Ane Brun-feldolgozás után Myrra új projektje következett. A VAR-t gyermekkori barátjával és újdonsült vőlegényével, Júlíus Óttar Björgvinssonnal képzelték színpadra: még csak négy daluk van és egy kezdetleges, otthon felvett EP-jük, de ezt már megturnéztatták Lengyelország-szerte.

Myrra Rós sokat beszélt. Beszélt lányáról, akinek a koncerten előadott Láru lagot írta, beszélt eljegyzéséről Júlíusszal. Valamiért mégsem volt ez zavaró. Talán mert elég intimek, elég bensőségesek már maguk a dalok is, kellettek ezek a kis monológok, hogy kiegészítsék értelmüket. Az Animal dalszövegének egymással kergetőző farkaspárját Myrra önmagára és Júliusra fordította: hasonlóak, összeköti őket valami láthatatlan kapocs.

VAR a Żaczek klubban

És ha már Júlíus: bár a VAR még egy nyilvánvalóan kiforratlan, nem túl egységes valami, hangja Myrráéval annyira könnyedén fonódik össze, annyira finoman találnak rá egymás tempójára, hogy nem aggódnék a projekt jövője miatt. „A Korg mögött mindig olyan férfiasnak érzem magam” – nevetett Myrra, míg gitárját szintetizátorra cserélte. A VAR nem a Myrra-dalok puritán, gitárral bolondított tisztasága, hanem valami összetettebb, néha még meg-megbotló: még érnie kell, fejlődnie.

„Dziękuje bardzo” – mormogta köszönetét erős izlandi akcentussal a mikrofonba Myrra, majd még visszatért, hogy a tapssal vegyes kurjongatást a Sail Onnal zárja le. „There will be brighter days just like your mother says” – remegtette meg elképesztő hangja az aprócska klub betonfalait, míg 40-50, különböző országból származó hallgatója felkészült, hogy együtt zümmögje hozzá a refrént.

(Fotók: Filip Radwański / Klub Żaczek)

Sail On