José González mondhatni egyik pillanatról a másikra vált szolid, visszahúzódó gitárosból Európa egyik legfiatalabb és leginkább felkapott folk énekesévé. A Heartbeats című száma (ami egyébként egy Knife-feldolgozás) lett a több százezer színes-pattogós labdával rögzített Sony Bravia reklám betétdala, ami után a siker nem maradt el. A 2003-as megjelenésű Veneer albumából aranylemez lett, két évvel később megjelent a világ minden pontján, tavaly pedig elkészült a várva várt folytatás is In Our Nature címmel, González közben folyamatosan járja a világot, és mutatja meg, hogy többezer fős sátrakat is meg lehet tölteni ilyen zenékkel.

„Tinédzserként kerültem közel a zenéhez, mellow string gitáron kezdtem el tanulni. A Beatles, Silvio Rodriguez és a bossa nova nagyon tetszett akkoriban, ezért elkezdtem tanulni később klasszikus és basszus gitáron is. Középiskolásként tagja voltam olyan helyi hardcore bandáknak, mint a Back Against the Wall és a Renascance, majd később a Only if You Call Me Jonathan nevű indie rock zenekarnak.” meséli José González az interjú első pillanataiban, amikor még a korai gyökerekről faggatom őt. A wan2 sátor hátsó helyiségében ülünk, a backstage bejárattól két méterre, és nagyon látszik rajta már egy perc beszélgetés után, hogy egy szerény, csendes ember ő, akit ezután csak még nehezebb lesz elképzelni a tizenegy órakor kezdődő koncerten, amint képes lesz megfogni és lenyűgözni egy várhatóan több ezer emberből álló tömeget. Visszatérve azonban az interjúra, elárulta, hogy nem sokan hittek benne az ezredfordulókor még: „A bandák, amikben játszottam, mind feloszlottak, én viszont továbbra is írtam a dalaimat, csak úgy magamnak. 2000-ben önerőből megjelentettem egy 7”-et, amit három évvel később az Imperial nevű, otthoni kiadó felfedezett. Megkerestek, és szerződtettek egy lemezre. Még abban az évben megjelent a Veneer, és óriási siker lett. Lenyűgözte a szakembereket a tény, hogy ilyen zenével is el lehet adni ennyi lemezt. Arany lett belőle Svédországban, és felkerültem vele a toplistákra, ami hihetetlennek tűnt az akkori Hives-, és az rnb/techno-láz miatt. Egy nagy csoda volt az egész. Persze a Bravia reklám nélkül valószínűleg soha nem lettem volna világhírű zenész.”

A többi meg – ahogyan mondani szokás – történelem. A Sony Bravia reklám után mindenki a Heartbeats-et akarta hallani, a Veneer pedig két, főleg elektronikus zenével foglalkozó kiadónak hála (Peacefrog, illetve Mute), megjelent Európában és az Államokban is. „Tisztában vagyok vele, hogy ezután már a mainstreamhez tartozom, de a zenéimet még mindig saját magam írom és rögzítem, mindennemű nagy költségvetést mellőzve. Nem azért írok dalokat, hogy eladjam őket: magamat tartom a legfontosabb hallgatónak, ezért mindig arra próbálok törekedni, hogy olyan zenéket írjak, amiket később is szívesen meghallgatnék, nem pedig hagynám porosodni valahol a polcon örökre.”

„Mindig a gitárral kezdtem a folyamatot, próbáltam jó riffeket kitalálni. Csak utána írtam meg a dalszövegeket” mondja González arra a kérdésemre vonatkozóan, hogy hogyan ír zenéket. Mindazonáltal a második albuma, a tavalyi In Our Nature nem felelt meg a várakozásoknak, és ezt valahol ő is érzi: „A jövőben előbb fogom megírni a dalszövegeket, és csak utána a gitárrészeket. Most már tisztán látom, hogy miért szenvedtem ilyen sokáig az In Our Nature-rel: nagyon nehéz volt beilleszteni a szavakat a dallamok közé. Fordítva hátha könnyebb lesz. S szeretnék új ritmusokat és arpeggiókat kitalálni.” Ettől független a jövőben keveset fogunk hallani felőle, inkább csak remixek formájában láthatjuk viszont, ugyanis González jelenleg a Junip nevű bandájával rögzíti az első albumát. „A Junip nevű bandámmal jelenleg a bemutatkozó darabunkon dolgozunk. Én éneklek és akusztikus gitáron játszok, két ember pedig dobon és orgonán kísér. A szabadidőmet mostanában majd ez fogja kitölteni a fellépések mellett.”

Fotók: sziget.hu/fesztival

S hogy mit gondol a remixekről? „Szeretem a technót, néha még elmegyek bulizni is, amikor otthon vagyok. Általában a kiadó megkérdezi a remixelők kiválasztása előtt a véleményemet, de nem nagyon szoktam elutasítani senkit. Legutóbb az Imperial keresett meg, hogy van egy csomó producerük, köztük például Todd Terje, akik szeretnének remixeket írni az In Our Nature-ön található számokra. Örülök neki, így ugyanis teljesen más közönségekhez is eljuthatnak a dalaim.”

***************

Aztán jött a koncert. Nem tudom, hogy az előtte lévő, közel négyórás tuctucdózis tett-e be, vagy egyszerűen zavart, hogy egy ekkora tömeg képtelen volt csendben élvezni egy csendes ember csendes koncertjét, és a hangzavarjuk majdnem elnyomott mindent, de az előadás nem működött. Arról nem is beszélve, hogy majdnem hetven percig tartott, ami González két félórás lemezét ismerve borzasztóan sok.

Azért nem akarok nagyon negatív lenni: az első negyven percet követő második harminc jó volt, és ha emberünk talán ezzel kezd, majd lemegy a színpadról és visszatapsoltatja magát további három-négy szám erejéig, és ötven perc után befejezi, akkor valószínűleg sokkal jobb lett volna az élmény. De González mindent le akart játszani, azonban az első részben lévő szólók nagyon gyengék voltak, és bár a tömeg nagyon hálás volt, a hangulat csak nem fokozódott.

Valahol félúton azonban becsatlakozott egy női énekes háttérvokálnak, valamint érkezett egy (kézi)dobos is, illetve két szám erejéig valaki trombitán is kísérte, és ez a rész már rendben volt. A Crosses életet lehelt a koncertbe, a Cycling Trivialities pedig az igazi csúcspont volt. Természetesen nem maradt el a visszatapsolás után a Heartbeats sem, de akármennyire imádom, mégsem váltotta ki belőlem azt, amit a Cycling Trivialities (talán túlságosan is hihetetlen volt, hogy González élőben pont úgy játszotta el a Heartbeats-et, ahogyan a lemezen is rajta van – az összes többi számot kicsit másképp adta élő).

Volt még valahol a Massive Attack-feldolgozás is (Teardrop), meg zárásnak a Killing For Love, de mind hiába: a végül befutó sok jó pillanat ellenére is erre a koncertre csak úgy fogok emlékezni, hogy megvolt, láttam, néha élveztem, de nem így képzeltem el. Hármas.

Sziget-beszámolók a Kultblogon:

• Sziget 2008 – 5. nap
• Sziget 2008 – 4. nap
• Sziget 2008 – 3. nap
• Sziget 2008 – 2. nap
• Sziget 2008 – 1. nap