Az A38-nál egy jobb dolog van Budapesten: a tömött táncterű A38. Éppen ezért csalódásként értékelhető az a staffal együtt 25 emberes közönség, amely leérkezéskor fogad a hajón. Fél 11 van, hiába a hétköznapbarát “pontos kezdés” közlés a flyeren, a magyar bulizó magyar bulizó marad, és éjfél környéke előtt csak azért sem kezd el csápolni. Aztán az első duplasör után egyszer csak olyan sokan lesznek, hogy csupán Al Bleek kidobóalkata ment meg attól, hogy lássam, ki (nem) játszik éppen. Másfél óra múlva aztán ugyanezzel a Stoke City védelembe illő fickóval vágunk át a tömegen és a folyosón, hogy rendeljünk még egy kört, de ezúttal már az interjúhoz.

“A drum and bassben vannak a gyökereink, igazi klasszikus, dark jungle témákkal kezdtük el a zeneírást” – kezdi meg Al a mondandóját a Coronitához kapott dizájncitrom lerágása közben. “Aztán jópár évig szüneteltettük a közös munkát Damonnal (Kid Drama, a duó másik tagja – a szerk.), majd mire újra a gép elé ültünk, túl sok zenébe merültünk bele ahhoz, hogy ne értékelődjön jelentősen át a hangzásunk. Én például nagyon megszerettem a deep houset és a technot, valamint néhány dubstepet is, bár utóbbit sosem mondanám szerelemnek. Mondjuk mára már nem is érdekelnek a stílusok. Egyszerűen elektronikus zenésznek tartom magam, aki elektronikus zenét ír.”

Zenei stílus definiálásba így aztán – az Instra:mental hivatalos felhatalmazásával – nem is mennék túlságosan bele. Felesleges kihozni, hogy amit hallunk az 80’s hiphop és 90’s detroit techno metszet, Photek-szerű darkjungle jegyekkel és csipetnyi deephouseos-dubstepes beütéssel, hiszen csupán felesleges bullshit kör lenne. A tempó már jóval inkább meghatározható. “A dBridge-dzsel közös podcastekből eredően autonomicnak nevezzük, de ez inkább csak egy munkacím, mintsem konkrét irányzat. A 170 bpm-es tempót azért választottuk, mert ez adja azt a lendületet, amin keresztül ki akarjuk fejezni a bennünk felgyülemlett mondandót, viszont még éppen nem túl gyors.”

“Furcsa egyébként, hogy ahogy halljuk, egy csomó régi dnb fejet fordítottunk vissza a stílus felé, akik útközben elpártoltak mellőle. Talán az autonomic az a frissesség az életükben, amit az ezredforduló előtti hőskorszak óta nem hallottak ebben a tényleg nagyon reproduktív szcénában. Viszont a sebességre visszatérve, a 170-es tempó pusztán a maximum és nem a minimum, így ebből eredően minden jöhet alatta. A négynegyedes cuccainkat például 130 körülre írjuk, de voltak még ennél lassabb próbálkozásaink is. Így legalább nagyobb kihívás mixelni őket egy szett alatt” – mosolyodik el Al, aki egyébként a tipikus marcona külső alatti kedves srác. Még azt is kedvesen fogadja, hogy valami máig megmagyarázhatatlan oknál fogva, nem egy saját, hanem egy FabricLive 50-n felcsendült dBridge zenét köszönök meg neki, hogy lejátszott az imént.

“A Fabric megjelenés a lehető legjobbkor jött. Nem elsősorban zenei karrierileg értem, hanem mert most érzem a legtöbb ötletet magamban. Teljes gőzerővel dolgozunk az albumunkon, ami ez év végén – jövő év elején fog megjelenni. Tudom, ez elég távolinak tűnhet, viszont ismerem a saját maximalizmusunkat annyira, hogy  ne eresszük ki előbb a kezeink közül. Szeretnék többek között jó technokat írni rá, Dramanak vannak régi hip-hopokon alapuló félkész zenéi, illetve tervezünk egy-két élő vokálos zenét is rápakolni. Jelenleg éppen Riyával körvonalazódik egy. Illetve, ahogy már mondtam: elektronikus zenészek vagyunk, mindenből merítünk. Nem raknék rá nagy pénzeket, hogy ez vagy az lesz a pontos végkifejlet. Ha valami nem létezik nálunk, akkor az a szabályszerűség.”

Instra:mental live @ A38, 2010. április 22.