A Major League–Bladerunnaz koprodukcióban létrejött holland-magyar buli tulipánföldi kvartettjének tagjaként érkezett az A38-ra Teije Van Vliet, ismertebb nevén Lenzman, az egykoron szebb napokat megélt liquid drum and bass egyik pislákoló reménysugara. Szettje után a szcénabeli mozgásokról, a dnb helyzetéről, illetve saját küldetéstudatáról mesélt az Orrbárban.
Szimpatikus srác. Ez már akkor lejön, amikor bemutatkozás után közvetlenül a lehető legkedvesebb mosollyal nyugtázza, hogy a lehető legrosszabb embertől kért tüzet a szivarkájához. Örül, hogy itt lehet, örül, hogy kíváncsiak rá az emberek, örül, hogy éppen letudta az utóbbi időszak legjobban felépített, legszínesebb deep/soulful/liquid funk/stb. szettjét Magyarországon. “Minél több ideje vagyok benne a körforgásban, annál kevésbé tudom, hogy pontosan mit is játszom. Mikor kezdtem, a liquid funk volt az elfogadott kifejezés, alá lehetett csoportosítani a lágyabb vonalon mozgó producereket. Talán kifulladt, meghalt valami útközben, mert ma nem tapasztalok ilyen egységes tábort. Rengeteg átmenetzenét hallani a drum and bass más ágaival, sőt, teljesen másfajta stílusokba is egyre többen belevetik magukat. Teljesen elmosódtak a határvonalak, ami viszont szerintem jó dolog. Közhelynek tűnhet, de a jó zene az jó zene, legyen abban x százalék liquid, y százalék minimál vagy éppen techno. Nekem ebben a környezetben az a fontos, hogy minden egyes trackemben benne legyen az a lélekteli hangzás, amit imádok, és amiből úgy érzem, kevés jön ki. Azt kérlek ne kérdd, hogy szavakkal fejtsem ki, mire is gondolok pontosan!” – mosolyodik el a mondat végén, amolyan zavarban lévő művész módjára, aki nem szereti saját portékáit fényezni.
Ha azonban valaki meghallgatja a 2006-os Soul Patrol című Total Science himnuszt, majd rögtön utána a Lenzman által írt Deep In Your Soul remixet, megértheti, mire is gondol pontosan. A megerősített bassline, a low synth effektek és a csipetnyi konga egy teljesen új, katartikusabb dimenziót nyit meg egy önmagában is remek zene előtt. “A Total Science srácok kértek fel egy remixre a Mars Needs Total Science albumuk kijövetele után jó másfél évvel. Válogattam a számok között, fél szóval elpiszmogtam, hogy ‘Hm, ott van az a Conrad vokálos track is’, mire megkérdezték, hogy ‘Miért nem próbálod meg azt?’. Majd’ leestem a székről. A Progression Sessionökön keresztül jöttem be a drum and bassbe, rá néhány évre pedig megkapom a lehetőséget, hogy átdolgozzak egy MC Conrad dalt, amit instant klasszikusnak tartottam. Emlékszem, aznap éjjel hazafelé végig azt ismételgettem magamban, hogy ’ember, ezt nem b*szhatod el!'”
Nem is sikerült neki; mi több, nem egy vélemény még az eredetit túlszárnyalónak is aposztrofálja. Lenzman azonban hiszi, hogy nem csak ennek köszönheti hírnevét: “Mindenféleképp segített. Szerették az emberek, szerették és játszották Jasonék (a Total Science egyik tagja – a szerk.), de több más zeném, példaul az Ever So Slightly, vagy az Emeralds is kijött egyidőben vele, amik ugyanúgy jó fogadtatást kaptak. Kicsit tyúk vagy a tojás így a helyzet.”
A mindvégig tetten érhető pozitivitás és jókedv annál a kérdésnél törik meg először egy pillanatra, amikor az első albuma kapcsán kérdezem. Mélyet szívva szivarába, kifújás közben közepes sóhajtással maga elé mereng és belekezd. “Valószínűleg idén még nem fogom tudni megcsinálni. A drum and bass, sőt, szerintem a teljes zeneipar igen nehéz időket él, így nagyon megalapozott elképzelés kell egy újoncalbum létrejöttéhez. Azt semmiféleképp sem szeretném, hogy egy eddigi zenéimből összehányt, koncepció nélküli lemez jöjjön ki csak azért, mert valamiféle idő- vagy publicitásalapú nyomást érzek magamon. Az első kiadványomat egy tisztelgésnek akarom majd felépíteni az idoljaim felé, belepakolni mindazokat az érzéseket, amiket J Dilla, Isaac Hayes vagy éppen Big Bud keltett bennem, a saját értelmezésemben.
“Szeretnék rá más stílusú számokat is pakolni, szoktam írni például hiphop beateket és deep house trackeket is, amikor belefásulok a dnb-be. Ezek még nincsenek olyan szinten, hogy kiadjam őket, de dolgozom rajtuk. Szeretnék továbbá egy-két rapbetétes számot is rárakni, ’70-es, ’80-as évekbeli amerikai soulokból samplerezve, és erre dedikált mc-t felkérve, hogy gondolatban összeöklözhessek a kis 16 éves, téren gangelő, bugyorgatyás Teijevel” – tűnik el az átmeneti melankólia egy széles mosoly kíséretében. “Egyszóval, úgy gondolom, a közeljövőben sem a tartalom, sem a körülmények nem teszik lehetővé egy album kihozatalát, így 2010-ben is 12”-es kiadványokon tűnök majd fel. Viszont éppen ezekben a napokban fejezzük be az első videóm utolsó simításait, ami a Riyával közösen írt Open Page című dalhoz készült. Hamarosan felrakjuk.”
Az Orrbár ki-be csapódó ajtajának irányából mindeközben hidegebbnél hidegebb hangok hallatszanak be, mintegy jelezve, hogy a másik holland név, Icicle munkához látott. A diktafon kikapcsolása után Lenzmanhez egy srác lép oda, kezében cd-vel, vélhetőleg saját zenékkel rajta. Emberünk végignéz a borítón, röviden elbeszélget a láthatóan izgatott önpromóterrel, majd berakja a korongot a saját zenetárába. Az interjú során szerzett benyomásom alapján nincs kétségem afelől, hogy másnap meg is hallgatta, hiszen minden egyes tracket halálosan komolyan vesz, potenciális impulzusként saját érzésvilágának zenei kiteljesítéséhez, amihez kevés kortárs segítséget kap kívülről.
“We’re all in the gutter, but some of us are looking at the stars. Egy Oscar Wilde idézet, amit nagyon kedvelek, ebből idézek a MySpace falamon is.” – meséli. “Rossz eseményeknek, rossz időszakoknak folyamatosan ki vagyunk téve, de meg kell próbálnunk azon kevesek közé tartozni, akiket nem temetnek mindezek maguk alá. Ez egyfajta küldetéstudat is számomra, amit otthonról hozok, és a hallgatóimra is át akarok ragasztani.”
Linkek: