Kevés banda karrierjét írhatjuk le akkora színuszgörbével, mint a Daft Punk-ét: a bíztató indulást (1997: Homework) a mindmáig abszolút mestermű követte (2001: Discovery), majd a csúfos bukás és mélypontra kerülés (2005: Human After All). 2007-ben szerencsére Thomas Bangalter és Guy-Manuel de Homem-Christo karrierje ismét felfelé ível: az évet egy koncertlemezzel és egy válogatással zárják.
2007-ben a Daft Punk annyira népszerű, mint még soha ezelőtt. Egyrészt a francia disco / nu rave őrületnek köszönhetően a partikon még a tízéves alapvetéseik is elhangzanak legalább egyszer (mellékgondolat: először azt hittem, hogy ez magyar betegség, de pár Kollektíva buli után egyértelművé vált, hogy nem; külföldön is egy dj szett úgy kezdődik, hogy az első félórában legalább két Daft Punk szám lemegy), másrészt pedig ugye ez a két őrült francia kitalálta a piramist a live actjeikre, ami egyszerűen annyira jól működik, hogy az emberek még azt is seperc alatt elfelejtik, hogy egy olyan formációra tombolnak, aki immáron hat éve semmi elfogadhatót nem tett le az asztalra.
Ez azonban nem változtat a tényen, miszerint az Alive 2007 című koncertlemez bitang erős. Hetvennégy percben huszonhat felvétel hangzik el a duótól összevissza mashupolva, keverve, csűrve és csavarva. Megtalálható minden, ami 1997 óta bekerült az elektronikus zene történelmi nagykönyvébe, és még azok a számok is meglepően jól szólnak, amikről a kollegákkal 2005-ben egyértelműen kinyilatkoztattuk, hogy szarok. A Daft Punk zsenialitása különösen az ilyen pillanatokban mutatkozik meg: egy meglehetősen vérszegény diszkográfiából (14 év / 3 album) képesek kihozni egy akkora végeredményt, hogy az ember nem győzi kapkodni a fejét a baszós keverések, effektek és ütemváltások közepette.
Daft Punk – Harder Better Faster Stronger (Alive 2007)
Aki szereti a duót, annak az Alive 2007 a kötelező lemezvásárlás a hónapban. Túl jó ahhoz, hogy ne legyen meg eredetiben, és bár tagadhatatlan tény, hogy minden, ami időtállóvá teszi ezt a kiadványt, már legalább hat éves, de legalább a rajongók elmondhatják, hogy megérték ezt is (nem úgy, mint jómagam – született Chemical Brothers fan). Csak azért nem tudok maximális osztályzatot adni rá, mert semmi újdonsággal nem rendelkezik. A sokadik rókabőr – torrent junkie-knak bizonyára nem kell magyarázni, hiszen különféle bootlegek már évek óta fellelhetők a világhálón közel hasonló tartalommal és minőségben. Négyes.
A hardcore fanatikusok foglalkozhatnak a Discovered As Sampled című hangmintagyűjteménnyel is, amin tizenkét olyan felvétel hallható, melyekből hol kevesebbet, hol többet, hol észrevétlenül, hol rendkívül pofátlanul elvettek a srácok, hogy aztán a saját számaikban felhasználhassák azokat. Igazából a lemeznek se füle, se farka: csak egy sima gyűjtemény, aminek a borítójára akár azt is rá lehetett volna írni rendkívül gonosz módon, hogy “Tőlük lopott a Daft Punk!”, de e helyett egy nagy feketeség az egész egy space discós címzéssel. Nem is látjuk különösebben értelmét osztályozni, mindazonáltal egy hallgatható válogatás olyan nevekkel, mint Cerrone, a Chaka Khan, és Jerry Goldsmith.
Linkek: