A londoni Mount Kimbie hangos dub sávokból, hűvös ambientekből és indie-s gitárriffekből építette fel Crooks & Lovers című debütáló nagylemezét, ráadásul az egészet olyan ízlésesen és profin ütközteti Detroit technóval, rnb-vel és dubsteppel, hogy kategóriájában megérdemelten az év egyik legjobbjának tűnik.
Dom Maker és Kai Campos a South Bank Universitynek egy elmegyógyintézetből diákszállóvá kidekorált épületében ismerte meg egymást. A Mount Kimbie néven futó közös zenei projektjük 2009 februárja óta hatalmas népszerűségnek örvend, ami már csak azért is nagy szó, mert összesen két EP kellett ahhoz, hogy a szaksajtó gondolkodás nélkül ama posztdubstep névsor élvonalába helyezze a párost, ahová például egy Ikonika, Scuba, Untold vagy Actress kaliberű előadó hosszú évek kemény munkájával dolgozta be magát. Mindazonáltal megérte megszavazni a bizalmat a két fiatal művésznek, Crooks & Lovers című bemutatkozó albumuk ugyanis nemcsak tovább színesíti az idén amúgy is meglepően változatosra sikeredett UK bass felhozatalt, de még jó is.
Míg a legtöbb dubstep közeli szerző egy témára koncentrál jobban a nagylemezén (Ikonika videójáték fetisizmusa, vagy Actress minden érzékszervet elmosó/eltompító hangesztétikája), addig Maker és Campos sok kis területre osztotta fel a Crooks & Loverst, ami így egyáltalán nem hosszú – tizenegy szám, harmincöt perc -, de mégis sokkal többet mutat minden másnál az idei termésből. A fentebb említett elmegyógyintézeten kívül egy hosszú szélcsatorna ihlette még a lemezt, ezért nem meglepő, hogy visszhangok és utózengések képezik a legtöbb felvétel gerincét, és ezek néha olyan extrém mértéket ütnek meg (Would Know, Carbonated), amivel mostanában már csak az Echospace közeli dub techno megjelenéseken találkozhatunk.
Sokkal több van azonban a Crooks & Loversben ahhoz, hogy a viharos dub sávok és hideg ambientek szilárd vázat adjanak neki. A duó a fennmaradó rövid időben elég pillanatot talál arra, hogy a fejünk mellett megmozgassa a lábainkat is. A Mayor kényelmes minimalista technóból szexis rnb-be átívelő ütemszerkezete, illetve a Blind Night Errand sötét, húzós ritmusa kizökkenti a hallgatót a lakatlan szürke épületek szélfútta folyosóiról, ráadásul olyan lágyabb témák, mint a detroiti négynegyedeken nyugvó Before I Move Off vagy a Field zakatoló szívvel előadott gitárjátéka a sötét árnyalatú tónusokba még némi enyhülést is visz. Sok jó ötlet van így a Crooks & Loversön, de még ennél is jobb hallani, hogy dubstep lemeznek nem kell szükségszerűen egy célterületre fókuszálnia – így ez bizony most valami újnak a kezdete. Négyötöd.