Szállás foglalása, fesztiválbérlet bevásárlása, utazás szervezése, haverok hívogatása, szabi last minute bejelentése, és eljött június 13-a, én meg ötödmagammal nekimentem a nyugati határnak, hogy lenyomjuk a nyár első fesztjét. Annyira flottul ment minden, hogy szinte már el se hittem, aztán még jobban sikerült! Az esőt végig megúsztuk, a nap kisütött, a környezet meg bár undorító volt, a koncertek többsége még akkor is kurva jó élmény volt, ha nem tomboltuk végig. Az első nap inkább fáztunk, mint nem, az ugrálás elmaradt, de mosolyogtunk néhány kellemeset.
Bevezetőnek annyit, hogy szerencsére nem sátorral indultunk fesztiválozni, hanem Mosonmagyaróváron béreltünk szobát, ami több szempontból is jó ötlet volt. Egyrészt, azt a posztapokaliptikus hányástengert, ami a fesztterepen volt, pláne reggelente, enyhén befagyva, jó, hogy nem kellett naponta benyelni nyújtózkodás közben. Másrészt a folyóparti stégen napozva, cigizgetve, sörrel rápihenni az esti bulira valahogy jobb verziónak tűnt, mint a koszban kúszva malmozni, míg elkezdődnek az első bandák. Szóval, aki a jövőben Novarockra készül, annak melegen ajánlom ezt a verziót.
Leértünk a szálláshoz, lecuccoltunk, kaja, aztán mentünk is ki a fesztre, hogy begyűjtsünk egy Sex Pistols trófeát, és előtte megnézzünk még néhány érdekességet. Első élmény akkor ért, mikor kiszálltunk a kocsiból, és még bő fél órát gyalogoltunk, mire egyáltalán elértük a koncertek helyszínét, közben pedig megállapítottuk, hogy holnap dupla ennyi pulcsiban jövünk, és ma baromi jót fog keresni a merch pult, ahol valószínűleg az összes pulcsit elhordják majd. Annyira fújt a szél, hogy szinte az első állomás volt a stand, ahol vicces volt, hogy a Novarock szempontjából teljesen irreleváns bandák cuccait lehetett kapni (fasza promó, amúgy!).
Az összes koncert két helyszínen ment le: volt a Vörös (Red Stage) és a Kék (Blue Stage) színpad. Először azt hittem, van ebben valami megfontolás, hogy melyik miért éppen az, de aztán rájöttem, hogy nincs. Vagy nem jöttem rá (mármint, hogy van). Az első koncert, amire befutottunk, a Porcupine Tree (MySpace) volt a vörösön. Hallomásból ismertem a bandát, meg mondjuk az összes fellépőbe belehallgattam MySpace-en leutazás előtt, de elég neutrális maradtam a Porcupine-nal szemben, úgy voltam vele, majd meglátjuk. Élőben néhol kicsit nyálas volt, néha erőtlen, aztán az utolsó két szám már elég jól szólt, de szerelem nem lett a dologból.
Miles Mosley (balra) és Jonathan Davis (jobbra) @ Novarock 2008
Rövid várakozás után elkezdett berendezkedeni Jonathan Davis (MySpace) szólóturnés bandája, nagybőgővel, billentyűssel, gitárossal, dobossal. A tagok mind öltönyszerkóban jelentek meg, a Kornos főnök meg a színpad közepén egy nagy, bársonybélelt trónusban terpeszkedett el. Vártuk, hogy megjelenik a korona is, de az már elmaradt. A konceptben a hülyeség az volt, hogy szerencsétlen faszi nem bírt a seggén maradni, és végig ülve ugrált, amitől úgy nézett ki, mint egy lekötözött epilepsziás. Amúgy jól szóltak a Korn számok félakusztikus verzióban, ami mellé becsúszott jó néhány Davis szerzemény is, amit a Korn sosem játszott élőben, vagy például filmzenéhez írt. Külön pozitív volt, hogy a megjelent szólólemezzel ellentétben nem voltak egyujjasra lebutítva a zongoratémák, hanem rendesen nyomta a billentyűs, még beleélés is volt a dologban.
Ez után átvonultunk a másik színpadhoz (értsd: fél óra séta), hogy megnézzük a NOFX-et (MySpace). Kár volt. Ez volt a legszarabb koncert az egész hétvégén. Az egy dolog, hogy eleve gyenge volt és erőltetett, de még a muszájból elsütött, beszólós poénok (mint hogy “ez az első koncertünk a turnén, ez még csak a bemelegítés, úgyhogy le is szarjuk”) sem működtek. A “na, mennyi van még hátra a koncertből? 20 perc? basszus…” jellegű odamondásokkal meg az volt a legnagyobb gáz, hogy sütött belőle az őszinteség. Oké, lapozzunk.
NOFX @ Novarock 2008
Visszamentünk a vörös színpadhoz, hogy levezessük az estét egy Sex Pistols-szal (MySpace). Nagyon kíváncsi voltam, hogy mit hoznak össze, és még azt sem mondom, hogy csalódtam, mert hát mégis csak eltelt már az a jó néhány év, de mondjuk arra nem számítottam, hogy a színpadon egy nagyfatert fogok látni három Balázs Pali klónnal. Glen Matlock mintha most lépett volna ki egy Modern Talking klipből: enyhén felnyírt, középen elválasztott rövid szőke séró, fehér vászongatya, fehér póló. Johnny Rotten ezzel szemben a hosszú kockás ingében, messziről Kappa suhogósnak kinéző nadrágjában, és belőtt sérójával inkább egy punkban próbálkozó Müller Péter Sziámit idézett (jut eszembe, a Szigeten egymás után egy Pistols és egy URH kész képzavar lesz). Emberünk időnként kortyolt egyet a söréből, amit aztán igazi rebellis módjára a színpadra köpött, majd mintha egyet kipipált volna a “köpködni a színpadon szigorúan gúnyos tekintettel” bejegyzésekből. Inkább volt kedvesen öreguras, mint hiteles, de valahogy a fentiek együtt sem tudták elvenni azt az élményt, hogy ott állt előttünk a Sex Pistols, és nekünk játszotta el az orrunk előtt a God Save The Queent, és a végére hagyva az Anarchy In The UK-t.
Johnny Rotten (Sex Pistols) @ Novarock 2008
Miután a koncert végén “poploving pussies”-nak nevezte a nem éppen tomboló közönséget, levonultak, de asszem még vissza is jöttek retapsra, de ezt már csak félfüllel elfelé menet hallottam. A nap végén megállapítottuk, hogy ami lement, az főleg egy pipa volt a nagy könyvben, és d -1 vasárnapig.
(Hamarosan folytatódik!)