Talán a rocksztároknak tudható be, hogy a jazz ma már nem kap akkora figyelmet mint régen. Ami nem csak azért nagy kár, mert például Joshua Redmanről egészen 2005-ig semmit sem hallottam, hanem mert mint később utána néztem, nem ő az egyetlen tehetséges valaki a színtéren. Na, de ezt majd talán egy blog bejegyzésben, mert a Back East picit többet tartogat, mint néhány miért és elmélkedés. A szintén zseniális – ámbár Joshua Redman Elastic Band néven megjelent – Momentum után én személy szerint igencsak sokat vártam a fickótól.

Joshua Redman Quartet – Straight Ahead

Amit kaptam… Azt hiszem, erre mondják, hogy vegyes. Én szeretem, ha valaki egy kicsit virtuóz, nem baj ha tördelt, de néha ez egy kicsit átfordul magamutogatásba. Őszintén megvallva még stílusilag is nehéz mit mondani az úriember zenéjéről: free jazz, de ugyanennyire tud lágy, szinte már downtempot játszani. Bár hallottam már a neo-bop, vagy post-bop kifejezést rá, számomra ez sem mond túl sokat. Ezek mellett persze van pozitívum is. Több az akusztikus hangszer mint korábban, így az egész jóval lágyabb hangzású, mintha valóban visszatért volna gyökereihez, ahogy a cím is mondja. Ez a fajta puhaság lehet talán az egyetlen hosszútávú kapaszkodó avatatlan füleknek, amitől nem tűnik az egész témahalomnak. Bár a témahalmozás sem egészen helytálló, hiszen szenvedélyes zenéről beszélünk, ahol az ingerek csak jönnek megállás nélkül. Ebben a helyzetben az ember vagy azonnal fog mindent, vagy elvész. Jelen esetben én az utóbbiba estem bele, egyszerűen nem volt téma ami megfogjon eléggé ahhoz, hogy végig teljes figyelemmel koncentrálni tudjak a lemezre. Habár ezek a részek számomra egy közepes lemez képét mutatják, azért így is akad néhány vígasztalóan gyönyörű alkotás.

Nem egy könnyű lemez az idén áprilisban megjelent Joshua Redman, nem is hiszem, hogy az lett volna a cél. Kortárs jazz kedvelőknek biztos slágerhalmaz.

Linkek:

• Joshua Redman @ Wikipedia
• Joshua Redman @ MySpace (hallgatnivaló!)