Az az Odd Nosdam, aki megfordult már a cLOUDDEAD-ben, együtt dolgozott Mike Pattonnal és készített remixet a Boards Of Canadanak, a Why?-nak és a Múmnak, nos ez a David Madson jelentkezett idén új lemezzel.
A világ nem fordult sokat, emberünk még mindig az anticon kiadó sorait erősíti, és azt hiszem ez még előnyére is válhat a kaliforniai cégnek. Valahogy mindig is beleillet az absztrakt hip-hop összképbe, amit annyira hírdetnek. Mostanság egyébként egyre nagyobb nevet szereznek maguknak, hála az olyan arcoknak, mint Odd Nosdam, Jen Jalinek vagy Alias.
Node vissza a lemezhez, mert a srác nem ült két éven át tétlenül a fenekén. Lényegében egy szóval össze lehetne foglalni az új számokat: álmodozás. Az egész lemezt átjárja egyfajta fülledt, bágyadt, merengős hangulat, ami kb. az új Jesu-ra volt jellemző. Igaz az közel sem hip-hop, de aki ismeri Justin K. Broadrick új projektjét, tudja miről beszélek. Elnyújtott, egymásra pakolt gitártémák és egy nagyadag máz. És ugyanez a máz itt is jelen van, csak nem kap egészen értelmet, inkább arra használjuk fel, hogy kiüljünk a rakpartra tengert nézni, vagy egy meleg nyári estén az utcán sétálva elmerengjünk kicsiny életünkről. Sőt, meg merem kockáztatni, hogy pont ilyenre szerette volna Madson. Itt nem gond, ha elveszted a fonalat, bárhol felveheted, s mégcsak nem is vesztettél sokat. Nagy türelem kell hozzá, hogy egyben, odafigyelve hallgassuk végig a lemezt.
Zenéjében ugyanúgy visszaköszönnek a ’70-es évek ambient hangmintái, mint a ’90-es évek hip-hop ütemei, egy kis zajossággal megdobva. Igazából nehéz eldönteni, hogy ez hol mainstream, hol underground akar lenni, mert míg a Boards Of Canada hatása szépen integet, addigra már figyel is korunk egyik meghatározó hip-hop bandája a Dälek. Egyikkel sem lehet párhuzamba állítani, vagy összehasonlítani, pont a már említett hangulat miatt. Furcsa mód – csak így lábjegyzetként – ezek a tulajdonságok nagyban észrevehetőek majd’ az összes anticon kiadványon.
Összességében egy nagyon jó albumot kaptunk ismét, csak valamiért nem akar betalálni. Rövid távon kellemes, hosszú távon fárasztó lehet, pedig tehetséges az arc, mert nem egy dal alatt kaptam fel a fejem. Remélem a következő lemeznél már kinövi ezen hibáit – meglátjuk. Addig merem ajánlani minden olyan embernek, aki már megcsömörlött a szokásos hip-hop cuccoktól, de újra vágyik, vagy a kísérleti elektronikát szeretőknek, esetleg annak aki csak simán merengeni, borongani, gondolkodni akar egy picit a lemezjátszó környékén.