A kanadai székhelyű en:peg digital házigazdája az a fajta forma, akiről a kiadója honlapján, a saját site-ján, a MySpace oldalán, last.fm profilján és a Wikipedia segítségével együtt nem sikerült annyit kideríteni, hogy egyáltalán férfi vagy nő. (De amúgy nő.) Az mindenesetre biztos, hogy torontói, a húszas éveit tapossa, de a zenéje alapján simán össze lehetne téveszteni egy negyvenes japán kísérleti-ambient-idm vonalon mozgó valakivel, akinek mondjuk húsz év zenével foglalkozás van már a háta mögött. Az Odori név eleve a japán tradíciókból merít, a számcímek között is akad japán, a számokban hallható énekek mindig egy öreg és bölcs valaki képét vetítik, aki a samiszen játék közben dúdol, meg ott van a Winter of Artifice borítója is, rajta egy elég vehemensen elkövetett kalligráfiával.

Az album mindjárt egy olyan számmal kezdődik (The Signs You Can’t Read), ami jól definiálja a lemez egészét: gyönyörű, sokrétegű ambient, leheletfinoman belepengetett keleti hangvétellel, körbe repkednek a glitch hangdarabok visszhangjai, majd bejön egy kellemesen utaztató tört ütem, és ezt keveri különböző adagolással négy percen át. A lemez hátralevő fél órájában ezt fejti ki,nagyon jól tartva meg a balanszot az ütemek és a beatless témák között. A számok sebessége néha elszalad egyik-másik irányba, így például a Jian He Shui-ban uptempo idm szól, de a címadó szám két etapon keresztül, összesen nyolc perc hosszában végig, ha nem is “szőnyeg”, de meditatívan lassú. Viszont az van, hogy ezt a zenét nem a tempója, a hangminták, a dobtémák határozzák meg, hanem az a végtelen atmoszférája, saját univerzuma, ami miatt a baromi rövid, 38 és fél perces hossza után mindjárt rányomok újra a playre.

Nem a reklám helye, de az en:peg kiadványai, így ez a lemez is, jó minőségű mp3-ban, pdf-ben letölthető borítóval együtt két kemény dollárért vásárolhatók meg. Ha ez nem kiált support the artist után, akkor semmi.