A neved Európában még többnyire ismeretlen az emberek előtt.

Igen, ez csupán a második turném, az első február-márciusban volt. Általában azt tapasztaltam Teebsszel, hogy vagy teltház fogadott minket, vagy alig volt lent két tucat ember.

Az utóbbi zavart téged?

Nem, mert harminc embert is óriási kihívás megszólítani és egy órán át lekötni a figyelmüket. Meg amúgy is szeretem, ha intimebb egy buli. Jobban megmarad mindenkiben.

Képek: Szentpéteri Roland

Miért a zenét választottad az üzeneted csatornájának?

Először rajzoltam, az édesapám foglalkozott velem sokat, folyton tanított. Ő rengeteget fest, de mellette hobbiszerűen zenél is, főleg kisebb helyi jazz formációkban. Azt hiszem először tíz évesen kezdett el érdekelni a zene. Tizenhárom évesen írtam meg az első beatemet, és úgy érzem, hogy még mindig azzal a gyerekes, ártatlan hozzáállással alkotok, ahogy akkor. Sok mindent próbálgatok, ismerkedek mindennel.

Szerinted milyen lesz a zenéd, ha egyszer felnősz?

Az egy másik világ. A művészek nagyon profik és megfelelően, időben szállítják a lemezeiket. The Gaslamp Killer mondta egyszer, hogy azért választotta ezt a nevet magának, mert szerette a bulikon úgymond megölni az emberek várakozásait, és azt játszani, amit ő akart hallani. Sokszor én is ezt érzem, és valószínűleg ez fog változni, ha egyszer felnőtt leszek.

A Rappayamatantra ep-n rengeteg hangmintát használsz sokféle korból.

Öreg otthoni videó- és magnókazettákról van. Meg bakelitekről. A Wu-Tang Clan nagy hatással volt rám a hangmintaalapú hiphopot tekintve, és persze Dilla. Tetszik az ötlet, hogy régi hangokat manipulálhatsz, és elhitetheted az emberekkel, hogy valami vadonatújnak képezik a részét. Elmosni az idősíkokat, összehozni a múltat a jövővel a jelenben mindig izgalmas lesz, nem? Nagyon fontos része a zenémnek, szerintem a hiphopban sokszor ez hozza a jazzes attitűdöt.

Milyen lesz a nagylemezed?

Sokáig az arthop kifejezést használtam a zenémre. Tudod, én úgy értelmezem a hiphopot, hogy a hip jelenti a tudást, és a hop a mozgalmat, így jött létre régen a tudás mozgalma, összehozva egymással az utca embereit. Viszont én akkor még nem voltam ott, mert nagyon fiatal voltam, vagy még nem is éltem, így nem tudok ezzel teljesen azonosulni. Ezért találtam ki az arthop szót, mert a művészetek, a rajzolás volt sokáig a saját tudásom, és ezen keresztül próbálom a saját mozgalmamat megteremteni. Ezt fogja képviselni a nagylemezem.

Mennyire improvizatív a zenéd?

Van egy Sharkula nevű mc Chicagóban, és ő sokat freestyle-ozik meg rajzol, gyakorlatilag kívülállója a színtérnek. Ő nagy hatással van rám, mert átlépte a határokat és a saját útját járja. Számomra ezt jelenti az improvizálás. A zenéimet sokszor előre kitalálom, és nem hagyom, hogy csak úgy sodorjon valami kósza ötlet; ellenben az a folyamat, ahogyan kitalálom, az meglehetősen improvizatív.

Általában miket rajzolsz?

Portrékat, alakokat. Szeretem az absztrakt, geometrikus dolgokat, mert egy olyan korban élünk, amit ezek az alakzatok határoznak meg, legyen szó akár az épületekről, vagy mondjuk egy iPod formájáról. Szeretem lecsupaszítani ezeket a dolgokat, és a funkciójuk helyett csak a vázat látni bennük, a vonalakat, amik alakot szabtak nekik. Szeretek kollázsokat is csinálni, több képből létrehozni egy újat.

Milyen Los Angelesben élni most?

Már nem élek ott, nemrég hazaköltöztem Chicagóba. De Los Angelesben még mindig működik ez az absztrakt hiphop dolog, és annyira furcsa lehetsz, amennyire csak akarsz, mert az embereket érdekli. Volt egy rövid idő, amikor Flying Lotusék majdnem betörtek a mainstreambe, de ez aztán nem történt meg. De sokan hallgatják még, főleg művészlelkű emberek.

Az ingyenesen letölthető mixtape-jeid mennyire komoly helyet töltenek be a diszkográfiádban? Te hogyan tekintesz rájuk?

Ugyanolyan fontosak, mint a hivatalos megjelenéseim, csak nem annyira összetettek, vagy egységesek. Sokszor inkább csak egy ötletre megyek rá ezekben. Meg tudod, ha valamit kiraksz ingyen a netre, sokkal többen hallgatják meg. Látom Chicagóban, hogy sok ember nem tudja megengedni magának, hogy minden zenét megvegyen, amit szeretne. Én mindig örültem annak, ha ingyen letölthettem valamit, sokszor jobban is kötődtem az ilyen holmikhoz, mint a hivatalos lemezekhez. Meg tudod, ezzel jobban megismernek az emberek az egész világon.

A rapstílusod direkt alakítottad ki ilyenre? Sokszor lassan beszélsz, mintha nem is rappelnél, hanem egy történetet mesélnél.

Szerintem a mainstream hiphopban mára általánosan az a trend, hogy a rapperek nem szeretnek mesélni, inkább a valóságot öntik egyszerű szavakba, például, hogy vettek egy új kocsit, vagy megbasztak valami nőt. Az én valóságom más: szeretek történeteket mesélni, vidámakat és szomorúakat egyszerre, vagy szépeket, akár csúnyákat is. Fontos, hogy legyen eleje és vége, meg hogy lehessen kötődni hozzájuk, és a hallgató minden esetben más részét érezze a magáénak.

Chicagóban a Black Jungle Squad nevű hiphop kollektíva tagja vagy. Mivel jellemeznéd magatokat?

A zenénket a jazz mellett meghatározza a világzene is, főleg az afrobeat és a térség többi egzotikus hangja. Két éve meghalt a legjobb barátom. Ő volt az, akivel először hiphop zenéket írtam, ő tanított meg az alapokra. Alapítója volt ennek a csapatnak is, rengeteg más családtaggal együtt, akik most már Amerika minden részén élnek, Chicagóban, Bostonban, Californiában, Seattle-ben stb. Tizenketten vagyunk most benne. Az ő emlékére próbálunk most egy albumot írni. A család a legfontosabb, ezt soha nem felejthetjük el.

Jeremiah Jae live @ A38