Rafael Anton Irisarri az elmúlt években The Sight Below projektjével és saját nevén kihozott lemezeivel egyaránt bizonyította, hogy generációja egyik legígéretesebb ambient előadója. Legyen szó akár egészen letisztult, modern klasszikus zenétől a lüktető ambient-techno párosításon át az űr-hideg drone hangorkánokig, szinte mindenhol remekül megállja a helyét. Hasonlóan tapasztalt az Orcas másik tagja, Benoit Pioulard is, aki 2001 óta jelenteti meg szóló cuccait, és könnyed, bársonyos, néha szolid elektronikával kevert pop dalaival megjárta már a Kranky és a Type Records köreit. Noha máig nem örvend olyan hangos és látványos elismerésnek, alkotói sokszínűsége, tehetsége és zenei elképzelései miatt egészen nyugodtan az olyan remek előadók táborába sorolhatjuk, mint az izlandi Seabear együttes, vagy az angliai epic45 alkotói köre.

Kettejük közös pályafutása tavaly kezdődött a borzasztóan szép, tiszteletteljes és drámai Until Then című Broadcast-feldolgozással. Nem is kellett sokáig várni a folytatásra, most áprilisban jelenik meg a teljes album, melyen bár még mindig az Until Then a legnagyobb kincs, szerencsére a többi dal minősége, dalszerkezete és felépítése is hozza a minőséget.

Mindkét szerző végig egészen visszafogott, nem próbálnak látványosan kiemelkedni, kitűnni a másik mellől, és talán pont attól olyan megkapó ez az összkép, hogy nem igazán lehet érzékelni közöttük bármiféle választóvonalat. Így az egyes elemek egyszerűen csak összeölelkeznek, egybeolvadnak, és ennek köszönhetően zenéjüket áthatja egy nagyon kellemes kiegyensúlyozottság. Pioulard hangja nem olyan változatos, mint a saját dalai többségében, de itt is végig letisztult, éteri, és szinte gond nélkül siklik a néhol komótosan vánszorgó akusztikus dallamok, zongorapötyögés, néha eluralkodó statikus zaj vagy örvénylő elektronikus sodrás felett, alatt, között.

Mostanában viszonylag kevés igazán jó ambient-shoegaze-pop hibrid lemezzel találkozni, és a legtöbb zenekar nem igazán lát túl a vintage életérzéssel átitatott, fátyolos, egyben semleges éneken, és az érdektelen, giccses zenén. Az Orcas bemutatkozása viszont végre egy különlegesen szép darab, ami ráadásul egy percig sem akar többnek látszani annál, mint ami valójában. Egy végtelenül egyszerű, visszafogott, szinte elegáns zene. Tele könnyed, őszinte érzelmekkel, hangulatokkal, lágyan, megnyugtatóan pislákoló, falra vetülő színekkel és fényekkel. Nagyon ígéretes kezdés, reméljük, hogy esetleg egy lehetséges folytatást is megél majd, és nem csak egy egyszeri közreműködésről van szó.

Tracklist:

1. Pallor Cedes
2. Arrow Drawn
3. Standard Error
4. Carrion
5. A Subtle Escape
6. Until Then
7. Certain Abstractions
8. I Saw My Echo
9. High Fences

Borító: