A Tatabányáról származó zenekar 2008-ban megjelent debütáló albuma itthon és külföldön egyaránt sikereket ért el. Új lemezükből januárban már kaphattunk ízelítőt egy kétdalos EP formájában, és most itt az egész anyag Alluvion címmel, amit az amerikai Fluttery Records hozott ki.

A zenekar életében volt névváltás, tagcserék, ötről négyre változott a felállás, és itt a második nagylemezetek, mint marionette ID. Hogy érzed, véglegesedtek a dolgaitok?

Az évek során megtanultuk, hogy véglegesnek tekinteni valamit nagyon nehéz dolog, hiszen te magad is rengeteget változol. Az első lemez után, ami hiába volt relatíve sikeres, egyáltalán nem volt biztos, hogy lesz egy második. Volt egy erős hullámvölgy, miután a gyerekkori barátom és a zenekar basszusgitárosa, Krisztián, ki kellett hogy szálljon. Ugyanakkor mindannyian úgy láttuk, hogy a zenélés az életünk fontos része, ami megnyugtat és amiben kiélhetjük magunkat. Nem csináljuk túl aktívan, heti legfeljebb egy próbánk van, ezalatt nagyon nehéz összerakni valamit, ezért is tartott ilyen sokáig. Mikor azonban láttuk, hogy működik a dolog, elhatároztuk, hogy komolyabban fogjuk venni. Végül ez be is jött, óriási energiák szabadultak fel, és mindez jól hallható az új lemezen.

Mozgalmas évetek volt, új album, európai turné, sok hazai koncert. Mesélj ezekről egy kicsit, mi minden történt?

Valóban rengeteg dolog volt, és egytől egyig életre szóló élmények. Nagyobb lett a pezsgés, folyamatosan pozitív benyomások értek minket. A tavalyi turné után, amire az amerikai Empire! Empire!-t kísértük, idén jött egy lehetőség egy önálló turnéra, és sok szempontból jobban is sikerült, mint a tavalyi. Ezzel párhuzamosan játszhattunk olyan zenekarokkal, mint a God Is An Astronaut, ami más jellegű kihívás és élmény volt, mint a bulik többsége. A lemez felvételeit még év elején kezdtük, és végül júliusra fejeztük be a Szimpla Stúdióban, és ehhez a folyamathoz is rengeteg jó élmény kötődik.

Marionette ID – Alluvion (Official trailer)

Könnyebb volt külföldre kijutni koncertezni, mint mondjuk a legtöbb hazai városba? Nagyobb kint az érdeklődés?

Egyre nagyobb, igen. A változás egyértelmű volt már tavalyhoz képest is. Viszonylag simán szerveződött a turné, igaz, végül egy pár koncertet le kellett mondanunk. Az underground kultúrában, ha kíváncsiak az emberre, akkor nagyon kíváncsiak, és sok szempontból ezért könnyebb kijutni. Másfelől meg ugye nehezebb, mert mindenki erre vágyik, és gyakran nagy a konkurencia egy-egy klubban. Az első turnén szerencsénk volt, mert nem nekünk kellett a szervezéssel foglalkozni, ezt a német Manus Booking bonyolította. Az idei turné nagyrészt saját szervezésű volt, mégis könnyebben ment, mivel a szcénában már jobban ismerték a zenekart. Egyébként itthonra sem panaszkodom egyáltalán. Koncertezni kell, lemezt készíteni, és ha elég energiát fordítasz rá, valahogy megtérül. Igaz, amikor egy amerikai zenekarral turnézol, érzed, hogy a közönségnél működik a csapat egzotikuma is, de amikor te vagy a külföldi, akkor magadon érzed ugyanezt.

Köszönhetően a sok jó zenekarnak és a törekvésnek, mintha kezdene itthon is felfrissülni, alakulni a rock és metal zenei szintér. Te hogy látod, érezhető valamilyen változás?

Semmivel sem rosszabb itthon a közönség és a szcéna, sőt! Vannak remek zenekarok és vannak remek koncertszervezők, vannak jó hangmérnökök stúdióra és koncertre egyaránt. Sok a remek koncert, több külföldi bandát lehet látni, szerintem pezseg az élet. Nagyban csinálja a Skalar, kisebb volumenben – többek közt – a Chromechoes. Szerencsére a “do it yourself” felfogás is működni látszik. Persze nem akarom túlidealizálni a dolgot, sok mindenben egyetértek például Jakab Zolival (ex-Bridge To Solace énekes, szervező – a szerk.), aki a minap egy interjúban említette, hogy összességében még nehéz az ügye az undergroundnak itthon. Ennek ellenére én látom és szeretném látni a változásokat.

Szerinted ez igaz az egész országra, mondjuk kisebb vidéki városokra is, vagy inkább főváros-centrikus a dolog?

Egyelőre nagyon főváros-centrikus, ezt kár tagadni. Saját tapasztalatok alapján, voltak vidéken kiváló, és kifejezetten rossz koncertjeink is. Ráadásul a klubhelyzet sem rózsás. A minap zárt be Győrben a Rómer Ház, az egyik legjobb őszművészeti helyszín az országban, és a 130 ezres Győrben most tudomásom szerint semmi nem pótolja ezt. De vannak remek klubok továbbra is Szegeden, Tatabányán, Egerben, Pécsett. A turnézó külföldiek viszont szinte csak Budapesten játszanak, míg sok hozzánk hasonló méretű országban több vidéki koncertet is adnak. Nálunk, amit ez érinthet, az kb. Szeged, esetleg Pécs, ezen kívül mást nem nagyon. Érdekes dolog ez, mert ugyanakkor sok pozitív visszajelzést kapunk vidékről is, de valahogy a koncertezés ott már nehézkesebb. Sok és sokféle zenekar elé hívnak fellépni.

Otthonosan mozogtok a különböző közegekben, sajátnak érzitek, vagy inkább könnyen alkalmazkodtok?

Ez az egyik legérdekesebb dolog, amivel újra és újra szembesülünk. Azt mondhatom, hogy lényegében az indie buliktól kezdve hc, punk bulikon át a metálig mindenhova hívnak. Ennek nagyon örülünk, óriási elismerés, és talán ez azt is jelenti, hogy sokfajta közönség talál valamit a zenénkben. Aki keményebb zenéket hallgat, annak tetszik a zúzás, aki lágyabbat, annak megint más, és ez így van jól. Külföldön játszottunk a híres washingtoni Good Clean Fun punk-hc bandával, másnap pedig egy akusztikus trióval, és a szervezők szerint mindkét buli működött. De bárkivel imádunk fellépni, mi úgyis azt játsszuk, amit tudunk és szeretünk, a többi meg eldől a koncerten.

Mennyit változott a zenétek az előző album óta? Sok élmény, hatás ért ez idő alatt, de mik azok, amiket bele is gyúrtatok?

Az inspirációk lényegében ugyanazok. Sok minden történt, új barátságok és új élethelyzetek, sok embert elvesztettünk, aki közel áll hozzánk, ezek mind mélyen meghatározták tudat alatt azt, ami az új lemezen hallható. Semmit nem csináltunk máshogy zeneileg, a dalírást és egyebeket tekintve. Annyit talán, hogy jobban figyeltünk a hangzásra a felvételeken és élőben is. Azok az emberek, akik ebben tevékenyen részt vállaltak, szinte mind régi barátaink. Gyermekkori barátunk a hangmérnök Barják András, aki a lemezt készítette, és hihetetlenül magáénak érzi a produkciót, az ő szerepe megkérdőjelezhetetlen. Ugyanígy ott van Kovács Attila, aki szintén régi barátként hangosítja nekünk az élő bulikat. De, Krisztián is ugyanúgy támogatott minket, annak ellenére, hogy a lemezen csak három dalban játszik. Ezek a kapcsolatok mind-mind beépültek.

Mesélj egy kicsit a szövegekről, van esetleg valami egység vagy koncepció az új lemezen?

Képekből építkező szövegek, és alapvetően az határozza meg őket, hogy a sötét hangulat mellett pozitív dolgokról szólnak. A magunk elé gördített akadályokon való átjutás, a néha fájdalmas önállósodás mellett arról a benyomásról, hogy mindent fel lehet fogni alázattal és pozitívan. Szokatlan módon az új lemezen van egy dalszöveg (Sin of Ollan), ami egy az egyben egy Jorge Luis Borges-novellára épül. A tükör és a maszk a címe, és gyönyörűen foglalja össze azt, hogy milyen összetett és fatális lehet az ember viszonya a szépséghez és annak eszményéhez. A szövegeket terápiaszerűen írom, sokszor már talán túl patetikusak is, de úgy érzem, mindenben segíteni tudnak nekem.

Jobban megy angolul az írás, esetleg van benne olyan tudatosság, hogy kint könnyebb vele érvényesülni?

Egyik sem könnyebb. Az angolban annak idején még nagyon tetszett a kihívás része, és a többiek is azt tanácsolták, hogy maradjon így, részben a külföld, részben magunk miatt. Viszonylag sokat foglalkoztam már az angol nyelvvel, de ilyen formában még soha, ezért vonzott elsősorban. Nem akarom túlideologizálni, egy zenében tetszik mind az angol, mind a magyar szöveg, nálunk végül az angol maradt, de nem bánjuk. Egyszer azt olvastam egy kritikában, hogy az Emptiness Will Change Your Mind lemezcím az előző albumunk sok erénye között az egyik legnagyobb. Ez akkor nagyon jól esett, az ilyenek bátorítanak a folytatásra.

Kővári Gábor helyett a Képzelt Város gitárosa, Győrffy Máté érkezett új basszerosként. Hogy esett rá a választás? Nem tartotok tőle, hogy nehezen összeegyeztethető lesz a két zenekar működése?

Máté komoly zenész, tehetséges és innovatív, örülünk, hogy ő csatlakozhatott hozzánk. Amikor Gabinak ki kellett szállni, sokat gondolkodtunk, felmerült, hogy adjunk fel hirdetést, de jobban szerettük volna, ha egy ismerős és barát száll be. Mátéra nem gondoltunk basszerosként, ő ajánlotta fel, hogy megpróbálná. Azért működik jól, mert Krisztiánhoz és Gabihoz hasonlóan ő is elsősorban gitárosként nyúl a bőgőhöz, ami a mi zenénkben akkordokkal, összhangzatokkal nagyon tud működni.

Mi minden várható még az év további részében?

Ki fogunk adni egy splitet a kanadai la Querelle zenekarral, arra készülünk egy vagy két számmal, így a hátralévő idő főként a dalok írásával és a begyakorlásukkal fog telni. Kinéz jó pár koncert is, amiből sajnos nem tudunk mindent vállalni. Annyi bizonyos, hogy október 23-án játszunk néhány számot a francia 12XU és az amerikai Old Growth vendégeként, majd a Dürer-kert kistermében lesz egy lemezbemutató- koncert november 26-án. Ezen kívül meglátjuk, pillanatnyilag örülünk, hogy meglett a lemez, és készülünk a folytatásra.

marionette ID – Serenity (ingyen tölthető)