Az Amber Smith-t egy olyan bandának képzeltem, amire azért megy el az ember, hogy szemügyre vegye a javarészt a nőneműekből álló rajongótábort. Nos, végülis ez be is jött, amerre csak néztem, csinos bölcsész lányokat láttam, viszont még a zene is jó volt. Az Amber Smith legújabb, Introspective névre hallgató albumát bemutatta hétfőn, a pécsi Szenesben, és majd’ leszállt a fejünk.
A Szenes klub közel áll a pécsi fiatalok szívéhez, hisz az egyetemen belül van, és bár az túlzás lenne, hogy a fél életünket ott töltjük, de hogy az előadásaink felét igen, az tuti. Nomeg a hétfő estéket. Így tettünk február 18-án is, mikoris két “bölcsész-kompatibilis” zenekar járt nálunk, a Panic Radio és az Amber Smith.
Erős fenntartásaim szoktak lenni ezekkel a bölcsész-bulikkal kapcsolatban, mert a hajam kiszáll a lötyögős, tingli-tangli bandáktól, amikre nem lehet mit csinálni, csak a plafont bámulva merengeni az élet értelmén, vagy sikonyálni az énekesnek, hogy örüljön.
Ám ez az este más volt. Az angol szakosok ismerhették a Panic Radio-t, hiszen a múltkori szakesten ők voltak az utolsó fellépő. Kellemes powerpopot játszottak, és már akkor eldöntöttem, hogy legközelebb is meg kell őket néznem, ám most minden igyekezetem ellenére lekéstem. Fene sem gondolta volna, hogy időben kezdenek. Háromnegyed tizenegy körül már szó szerint át kellett verekednem magam a tömegen, hogy pont elkapjam, amint az énekes bemondja, hogy “köszönjük, mi voltunk a Panic Radio, mindjárt jön az Amber Smith“. Elszontyolodtam volna, de nem tettem, mert eszembe jutott, hogy csak másfél hónapot kell várnom, és a Pécsi Egyetemi Napokon láthatom őket. Szóval, akik úgy jártak, mint én, azok ne búsuljanak.
A fél óra alatt, amíg a színpadon pakolásztak, a Szenes megtellt. Csak pislogtam, a csinos bölcsészlányok per négyzetméter arány a megszokott sokszorosára ugrott. Ne értsetek félre, elsősorban azért mentem Amber Smith-re, mert a nyáron, az International Culture Week in Pécs (ICWiP) keretein belül láttam őket, és nagyon megtetszett, ám a csinos közönség egy tagadhatatlanul hatalmas fícsör. Szóval ott ácsorogtam én, a lányok tengerében, és elkezdődött a koncert, ami olyan jó volt, hogy szinte megfeledkeztem a körülöttem állókról. Ez nagy dolog.
Azért is imádom az indie bandákat élőben, mert ott sokkal dinamikusabb a zene. Míg az albumokon gyakran tompán szólnak a dobok, és halkak a gitárok, hogy az ének legyen előtérben, a koncert teljesen más. Ott leszedik az ember fejét a dobok, megadván a kellő ritmust, a gitárok visítanak, és jó esetben még az éneket is halljuk, ha érti a dolgát a hangosító. A Szenesben értette, meglepően jól szólt minden.
De persze a hangosítás nem minden, kell még egy banda is, aki a zenét csinálja, és az Amber Smith remek volt. Az új számokban előkerültek az elektronikus effektek, amiktől sokan vonakodnak, szerintem teljesen beleillett. A zenekar számomra legnagyobb erőssége, hogy az ének zseniális. Tiszta éneket ritkán hallani, az meg még ritkább, hogy jól is hangzik. Mindemellett ez a koncert sokkal tombolósabb lett, mint korábban, főleg a ráadás, ahol minden bizonnyal az volt a szándékuk, hogy fáradjunk jól el, és ne legyen erőnk újra visszatapsolni őket. Lévén, hogy lemezbemutató koncert volt, főként új számokat játszottak (melyek egy részéből már a nyáron az ICWiPen kaptunk egy kis ízelítőt), de azért régiek is becsúsztak.
Amber Smith – Introspective
Odatették magukat a srácok, minden frankó volt, örülök, hogy elmentem megnézni őket. Az pedig külön öröm volt, hogy az országban először Pécsett jártak. Persze, mint minden Szeneses buli, ez is folytatódott még sokáig. Gonoszság is lett volna elhajtani az örömködő könöséget. Én meg remélem, hogy a következő ICWiP-en is fel fognak lépni.
Linkek: