Jamie Jones és Four Tet. Jobbat aligha képzelhettünk volna el a Fabric őszi felhozatalában. Az előbbi jelen pillanatban az egyik legtöbbet keresett dj, nem mellesleg a house revival meghatározó alakja, az utóbbi pedig e weboldalon nem igényel már bemutatást: a hangzása mostanra intézményesült, és olyan nevek pattantak elő a farzsebéből, mint például Caribou. Ők ketten mixelték a londoni klub híres mixsorozatainak az ötvenkilences sorszámmal ellátott darabjait. Jones azt mutatja meg, hogy miért támadt fel a house 2011-re, Four Tet pedig egy évtizedre visszanyúló időutazásban meséli el, hogy mit jelent neki a Fabric.

Kétségkívül Jones végzett jobb munkát. Idén elég sok hasonló mixlemez jelent már meg ahhoz, hogy ennek a kiadványnak nehéz dolga legyen, de úgy tűnik, hogy még mindig nincs teljesen kiaknázva ez a feltámadt irányzat. Stílusában így a Fabric 59 az egyik legaktuálisabb kiadvány, amit most találni lehet, és a számlistájának köszönhetően különleges is. A Hot Natured ismertebb fele ugyanis nem elégszik meg azzal, amit tavasszal a Wolf & Lamb vs. Soul Clap, vagy júliusban Lee Curtiss már elért. Az egyszerre könnyen befogadható és izgalmas mélységekbe rántó house témák mellett több kitérőt is tesz a szett során, így a vadonatúj felvételek többsége ellenére a Fabric 59-et mégis átlengi valami kortalan érzés, ezért nem csak az új húszévesek találhatják élvezetesnek, hanem az örökzöldeken felnőtt rajongók is.

Előbb Sebastian Tellier klasszikusának egy kevésbé ismertebb átiratát halljuk, majd nem sokkal később Green Velvet köszön be az egyik régebbi projektjével, illetve Felix Da Housecat is felbukkan a Madame Hollywood című ismert electroclash-ével. Az összeállítás második felében egy kis nu-discózás és nosztalgiázás is van: míg az előbbi a Holy Ghosttal a Fabric 59 egyetlen megkérdőjelezhető pontja, addig az utóbbi az Oppenheimer Analysisszel hibátlan kereszthivatkozás a nyolcvanas évek minimal wave színterére, ráadásul ez ízlésesen vezeti fel a zárást, ami a house aranykorának a legszebb fináléival vetekszik. Jones lehet, hogy többször nyúl más stílusokhoz a vetélytársainál, de ezeknek a megfelelő időben és arányban való alkalmazásával többet is ér el. (Négyötöd.)

A tavaly januári There Is Love In You című albuma óta nem sokat hallani Four Tetről, és az a kevés sem tekinthető megfelelő kárpótlásnak. Vagy új hódítások után kutat a kortárs elektronika egyik legelismertebb alkotója, vagy Steve Reid barátjának tavalyi elvesztését gyászolja még mindig. Az biztos, hogy a Fabriclive 59 nagyszerű alkalmat biztosított a visszatérésre, amit egyébként annak rendje és módja szerint bődületesen nagy PR-hadjárattal támogattak meg (a sajtóanyag egyik legjobb szövege, hogy Four Tet sehonnan sem tudott beszerezni a mixhez egy zenét, így a Discogson kért meg valakit, hogy rippelje le neki bakelitről). S talán épp ezért lett többnek beállítva a Fabriclive 59 annál, ami.

Illetve, nem is ez a legfőbb gond vele. Hanem, hogy egyszerűen ez nem dj mix. Four Tet ezt egyébként nem is titkolja, az összeállítás az ő olvasatában nagyszerű összefoglalása annak, hogy mit jelent számára a szuperklub, amióta lejár oda. Ne lepődjünk meg tehát, amikor helyszínen rögzített hangokba és többszöri ambientes átvezetésekbe botlunk: a huszonhét felvétel fele a másfél percet alig éri el, és nem is hivatottak többre annál, hogy jelezzék egy két-három számból álló blokk végét, és felvezessék a következőt. A jó régi mixtape-korszakot idézi fel ezzel a művész, és ehhez igazodik a vonalvezetés is. A számoknak nincs sok közük egymáshoz, ezért a keverések sokszor annyiból állnak, hogy véget ér az egyik zene, és rögtön kezdődik a másik.

Maga a szelekció ezen épp annyit segít, hogy a Fabriclive 59 még módjával végighallgatható legyen, de a megértésében már nem segít. Four Tet túlságosan előtérbe helyezte az egóját: régi, sosem ismert garage cuccok keverednek különlegesnek nevezhető technókkal és dubstepekkel, meg jó pár besorolhatatlan darabbal, vagyis az összeállítás biztosan egyedülálló, csak éppen nehezen értékelhető. Én elhiszem, hogy ezeket a zenéket bakeliten birtokolni óriási királyság, de azért oda lehetett volna figyelni arra is, hogy a mix jó legyen. Mert hát nem az. Meg hát – feljebb már írtam – nem is dj mix. Egyedül a saját újdonságok teszik értékelhetővé: a Lockedról korábban már írtuk, hogy kellemes dubstep Four Tet kontextusában; a Pyramid pedig masszív techno, kaleidoszkópikus álomképekkel. (Hármas.)