— Zene

— 2012. May 15. 07:20

— Írta: Kollár Dániel

Öt öreg a háznál: Blu Mar Ten – Love Is The Devil remixek

Jó az öreg a háznál, tartja a mondás. Viszont mi a helyzet, ha öt van belőle? Három dolgozik, kettő pedig újradolgozza a munkájukat. A legendás Blu Mar Ten a nem kevésbé legendás dBridge-et és Marcus Intalexet kérte fel egy-egy remixre. Kritika.

A Blu Mar Ten tavaly ősszel kiadott Love Is The Devil című albuma kiváló anyag volt, amiről sajnáltam is, hogy végül más témák bővében és idő hiányában nem tudtam írni. Szerencsémre fél évvel később pumpáltak némi plusz vért a projektbe a srácok (akarom mondani negyvenes-ötvenes férfiakról beszélünk), így bepótolhatom valamennyire a mulasztást. A Love Is The Devil Remixes Part One címe egyrészt önmagáért beszél, másrészt azt feltételezi, hogy további átértelmezésekre is számíthatunk a jövőben – mint utóbb kiderült, összesen háromra. Fülesbe az első adaggal!

Az A oldalon Marcus Intalex remixel. Az All Thoughts Are Prayers eredetije egy elég ábrándos, ambientes track volt, a manchesteri producer (aki tavaly 21 évnyi zenélés után adta ki debütáló albumát) pedig egy masszív liquid rollert faragott belőle. A fő téma egy egyszerű, de annál fülbemászóbb billentyűjáték, amolyan “hallgatás után egész nap a fejben szólós” fajta. Rajta kívül a mesterien összerakott bassline miatt fogunk sokáig emlékezni erre a zenére: a háttérben nagyon finom szőnyegek húzódnak végig, megtoldva egy-egy jól adagolt torzítással, az original mixből áthúzott egyéb, messze repítő minták pedig helyükön vannak itt is, ahogy helyükön voltak ott is. Ez az Intalex remix remek példa arra, hogy slágeres, önmagukat eladó vokálok nélkül is lehet kiváló liquid funk számot írni. 2012 eddigi egyik legerősebb liquidjét rakta le ugyanis Marcus. Ötös.

A drum and bass egyik nagy innovátoraként számon tartott, a 170 bpm-et korábban megannyi ritmusképletre leképző Darren White, azaz dBridge a Love Is The Devil egyik legerősebb trackjét, a Sweet Little Supernovát kapta feladatnak a másik oldalon. Szép folyású, sejtelmes és mindenekelőtt basszusnehéz darab volt az eredeti, kíváncsi voltam, hogyan fogja kivesézni az ex-Bad Company tag.  A végeredmény sajnos csalódást keltő lett. Az originalhoz képest az alapot és a vokált is egyszerűbbre vette, ami még jó irány is, mivel a Blu Mar Ten dalok nem egyszer túlzsúfoltak. Ez a remix viszont eléggé lélektelennek hat. A dobok noha kicsit kísérletezősek, nem igazán állnak össze, ráadásul van egy zavaró plusz kick is a második negyedek végén ami olyanná teszi a számot, mintha egy hosszan elnyúló keverés volna. Kár érte, pedig a remixre vágott vokálban jóval több volt. Általánosságban hármas, dBridge-skálán kettes.