A Bladerunnaz 14. születésnapi bulijára végül eggyel kevesebb fellépő ért oda mint amennyi a flyeren volt, de a megjelenő brazil és brit tortafelelősre így sem lehetett egy rossz szava sem az A38 aznapi közönségének.
Egy szülinapnál sosem jön jól amikor az utolsó pillanatban kiderül, hogy az ünnepelt egyik legjobb barátja rajta kívül álló okok miatt nem tud megjelenni. Ad a dolognak egyfajta „ez már nem lesz ugyanaz” érzést, amin az idő rövidsége miatt nehéz neki túllendülnie, illetve a társaság többi része is picit lassabban tud így felpörögni. Hasonló dolog történt egy partyra vetítve a Bladerunnaz tizennegyedik születésnapján, amikor is szombat délután derült ki hivatalosan, hogy az este egyik kiemelt eseménye, a DRS albumbemutató elmarad abból kifolyólag, hogy az album letéteményese egy járatcsúszás miatt azokat az órákat egy dubai hotelszobában töltötte az A38 színpad helyett. Sokakat, köztük e sorok íróját is szomorúsággal töltötte el a hír, mivel rá lettek volna a leginkább kíváncsiak. A korrekt feltételekhez kötött, tervezett pótbuli híre és a jónak tűnő lineup sakkozás viszont hozott némi örömöt az ürömbe. S.P.Y két órát játszik az új tervek szerint, ráadásul viszonylag koránra, 1 órára írták ki a Broke ’N English Budapestre jutást teljesítő tagjával, MC Strategy-vel együtt. A kiváló Marka óta Strategy is megkapta a megérdemelt ismertséget a bass színtéren és már nem csak a „DRS mellett a másik abban a DRS-es rapcsapatban”-ként ismerhetik itthon az emberek, S.P.Y meg ugye S.P.Y, így kettejük rögtönzött fellépése minőségi műsornak ígérkezhetett a közönség számára. (spoiler: az volt)
Éjfél fele érkeztünk le a hajóra, amikor is már javában tartott Ren és Mentalien warmup szettje. Néhány laza liquidet követően átcsaptak régisulis jungle-ökbe, amit az akkoriban megdagadó tömeg láthatóan bírt is. A Bladerunnaz dj-it kísérte a számomra eddig ismeretlen MC Tina nevű hölgy is, aki eléggé hasonlít Collette Warrenre, jól énekel és nem hype-ol valami jól, ami háromból két jó pont, a harmadik pedig a legkönnyebben fejleszthető közülük. Egy körül jelent meg a színpadon S.P.Y és Strategy. Elsőre, miközben a szervezők a technikát állították be a Hospital Records braziljának úgy festettek, mint két jóra való, megilletődött sapkás kisiskolás akik megriadtak a szavalóversenyen az aulába kivezényelt suli előtt. Főleg Strategy tűnt feszültnek, ami valahol érthető is, az átszervezések során ő került az eredetileg tervezetthez képest a legfurcsább helyzetbe: a spanja lemezbemutatójába való besegítés helyett egy ki tudja általa mennyire mélyen ismert és szeretett dj/producer szettje alatt kell mc-znie két órán át. Rövid bemelegedés után viszont elismerésre méltóan helyt állt ebben a szerepben, a saját néhány percén kívül (amit naná, hogy a Marka hozott) nem akarta egy pillanatra sem elnyomni S.P.Y-t, jól adagolva lelkesítette a közönséget és szövegelte a Broke ‘N English számokból visszaköszönő szövegeit (Kill Em, LifeOnTheCostaDelSalford, Bleep Test). Strategy angolja elég különös, az észak-brit akcentusára még rájönnek a jamaikai és ír felmenők is, így a rapjeinél szokatlan kiejtést és flow-t kap az ember középmagas hangszínnel és kellemes személyiséggel, a teljes csomag tehát abszolút egyedi és szerethető élőben is.
S.P.Y mindeközben dolgozott, sokat és pontosan. Ahogy az várható is volt, a What The Future Holds album szinte összes száma felkerült a jó két órás szett során egy-két korábbi slágerével együtt. A legnagyobb ovációt talán a Diane Charlemagne vokálos Hammer In My Heart Black Sun Empire remixe kapta, de tisztességel remegtette a hajó padlóját az Adrift és a By Your Side VIP-je is, a leginkább lebegős perceket pedig a Submotion Orchestra – All Yours (S.P.Y Remix) hozta. A szett végig változatos volt, a basszusnehéz etapokat könnyed liquid funk blokkok követték és vissza, a drum&bass Carlosa pedig bátran nyúlt más producerek klasszikusaihoz is, így elhangzott DJ Marky-tól a Yellow Shoes, a Loadstar – BLVD, és kellemes meglepetésként Commixék Be True-ja is. A műsor nagyon egyben volt, érezhetően sok begyakorolt elemből állt össze, messze elkerülte azonban a hakniszagot. Amiatt hiányérzetem támadt, hogy a What The Future Holds címadó dala végül nem került fel, pedig jó lett volna megnézni mit kezd vele az A38 népe aznap éjjel – de ez legyen a legnagyobb baj.
Meglepődnék, ha lenne idén három olyan dj aki letaszítja ezt a S.P.Y bulit a dobogóról az év drum&bass partyja szavazásokon.