A tavalyi DJ Kicks mix és a márciusi Movements / The Tour Edition után a Booka Shade előállt a várva várt harmadik albumával, ami pont olyan, mint amilyet egy undergroundból érkező világsztár formációtól a csúcson elvárhatunk. A béna nevű The Sun & The Neon Light a korábbiakhoz képest kevésbé eredeti és helyenként nagyon lusta, de a védjegy megmenti a bukástól. A Get Physical idei legnagyobb hype-jában Arno Kammermeier és Walter Merziger popsztárnak öltözik, és ha mi annyira nem is, de ők szemmel láthatóan nagyon élvezik.
Törvényszerű, hogy minden nagy bandának vannak rossz lemezei, melyek főként akkor születnek, amikor az alkotók a legmagasabban vannak, ezért korai lenne egy ballépés után máris temetni a Booka Shade-et, de ezzel most menthetetlenül mellényúltak. Én mondjuk nem hibáztatom őket, elvégre borzasztó profi emberekről beszélünk, akik nem csak, hogy képesek voltak a kilencvenes évek összes német mainstream dance bandája segge alá betolni legalább egy slágert, de az idei évtizedben megcsinálták a saját maguk zenéjét is, amivel egyaránt teremtettek stílust és korszakot. Ezután nyilván nehéz ismét kitalálni valami újat.
A Booka Shade bejelenti a Resident Advisor olvasóinak, hogy elkészült az új albumuk
A Booka Shade még így is a legjobb dolog, ami a minimaltechno és az electrohouse mozgalommal történt mostanában: akkora tömeget vonzott a szcénába, amekkorát az joggal megérdemel magának, másfelől pedig elhitették az elektronikus zene legsötétebb gyűlölőivel is, hogy ezek a zenék ugyanúgy lehetnek konzisztensek és szólhatnak intelligensen, mint más, hangszeres stílusokba tartozó alkotások. S tudom, hogy az intelligens jelző eléggé utálatos, pláne, ha elektronikus zenéről van szó, de a Booka Shade esetében valahogy mégis megkerülhetetlen. A felvételeik inkább a léleknek szólnak, mintsem a testnek, így aztán nem meglepő, hogy még akár tízezer ember is a lehető legkultúráltabb módon tudja végigugrálni a megafesztiválok arénaméretű sátraiban előadott live actjeiket.
Mindazonáltal a The Sun & The Neon Light-tól nem fogunk táncra perdülni. A duó legújabb longplayere tisztelgés a nyolcvanas évek úttörői előtt, amit úgy kell elképzelni, hogy beöltöztek szupersztároknak, és írtak egy olyan lemezt, amit általában akkor hallunk minden nagy zenésztől, amikor már minden sikerült nekik. Ez az az album, ami a legnagyobb közönséget fogja elérni, ezért nyilván egyszerűbb megoldásokban, mondhatni popban kellett gondolkodni a srácoknak, ami egykoron lehet, hogy ment, amikor még javában más formációknak írtak zenéket, de a saját esetükben már nem működik. A legnagyobb baja ugyanis a The Sun & The Neon Lightnak, hogy meg akar felelni a tömeg elvárásainak, de közben mégsem akar hülyét csinálni magából, így aztán pont akkora balszerencséje van, hogy se nem poplemez, se nem underground elektronikus zenei album.
A valamivel több mint egy órás kiadványt az Outskirts című ambient téma vezeti fel, ami egyben a legjobb is a tizennégyből. Az alig ötperces időtartama alatt az egész Deus Ex-et végig tudom flesselni annak minden cyberpunk dizájnjával és építészeti poligoncsodájával együtt, a szimfónikus hangzás meg ad az egésznek egy nagyon művészi, már-már giccses körítést. Egy másik, ugyancsak jó darabja az albumnak a Control Me, amiben először hallhatjuk énekelni a Booka Shade-et (ha nem számítjuk a Numbers EP-t). Ebben a pillanatban találkozik a minimal, az electro és a pop egymással hibátlanul, és ha több ilyen lenne a továbbiakban, akkor valószínűleg versenyképes lenne a The Sun & The Neon Light a korábbi korongokkal.
Csakhogy nincs nagyon több ilyen. A Charlotte a nagyképű kezdés ellenére ugyan még visszahozza a lendületet, és valamennyire működik az album előfutáraként majdnem egy évvel ezelőtt megjelent Karma Car is, de ezektől eltekintve csak valamiféle minimalista burokban megálmodott, üres electropop elképzelések szólnak (talán a Solo City és a Sweet Lies képez kivételt). Egyedül a korong legvégén van valami változás, de azt sem kellett volna: a Psychameleon intő jel, hogy a Booka Shade-nek nem popzenét kellene írnia, míg a Planetary album változata ugyancsak figyelmeztetés, hogy a tizenkétinchen megjelent, nagyon jó klubfelvételekből teljesen felesleges gyenge editációkat készíteni egy szerzői albumra, helyette nyugodtan mehet az eredeti verzió.
Booka Shade – Planetary (Album Version | erősebb Club Version)
Szóval a Booka Shade ezúttal csak hármasra vizsgázott, de én mégis megadom neki a háromnegyedet, ugyanis korlátozott példányszámban kapható lesz a The Sun & The Neon Lightnak egy bővített változata is, ami a sajtószöveg alapján úgy néz ki, hogy egy második lemezen hallhatjuk az album felvételeinek a klub verzióit. Ebben lehet reménykedni, de amúgy ez az a Booka Shade album, aminek a kihagyásával senki nem marad le semmi különösebbről. Következő alkalommal jobbat várok.
Linkek: