Kevés olyan album van 2011 underground hip-hopjában, amit annyira vártak volna mint, a detroiti Random Axe-t. A Black Milk, Sean Price és Guilty Simpson összebútorozásából létrejött projekt hozta is, meg nem is az elvárásokat.
A detroiti Sean Price – Guilty Simpson – Black Milk alkotta “Big Three” összeállását az underground hip-hop rajongók körében kis túlzással akkora várakozás előzte meg, mint a James-Bosh-Wade trió első floridai labdaleütését a kosárpályán. A Random Axe néven futó projekttől számtalan fan várta, hogy egyenesen egy következő szintre fogja emelni a rapzenét, június 14. pedig mint a hasonló nevű album kijövetelének dátuma piros betűs ünnep volt a fele szcénában. Június 14-e aztán el-, a lemez meg kijött, a hip-hop maradt a helyén, igaz, kapott pár technikás jobbhorgot Michiganből.
A Random Axe kétségtelenül más kategóriába sorolható, mint a hip-hop lemezek nagy része; igaz inkább “vízszintesen más”-nak mondanám, mintsem mindent überelőnek. A zenék nagy része annak ellenére nehezen emészthető, hogy napjaink egyik legszélesebb körben elismert és szeretett producere, Black Milk jegyzi őket. Az egyre inkább élőzenés produkciókban utazó tag nagyon alapos munkát végzett, az instrumentálok hibátlanul szólnak és eléggé progresszívek, a sláger-kompatibilitás azonban hiányzik belőlük, talán két zenében van csak meg ez a fajta potenciál, és ott sem túl erős (Chewbacca, Japhny Joe). Ez a jelenség pedig a kluboktól és mélynyomós kocsis hangcuccoktól való távolmaradás mellett azt is eredményezi, hogy a Random Axe trackek nem fognak eljutni új helyekre és nem fognak új fülekben megragadni, noha jó előre rájuk lett címkézve, hogy dinamitként fogják felrobbantani a hip-hopot.
Ez az ellentmondás motoszkált a fejemben a Random Axe többedszeri hallgatása után is. Szövegileg a témák nagy része kimerül az utcai farkastörvények és munkanélküliség körüljárásában, valamint a fekete öves materializmusban, ami nem is volna gond, lévén a detroiti utca trendi dolog manapság a stílusban, a pénz meg mindig trendi mindenhol. Az mc-k hozzák a tőlük elvártat, Sean Price most is futószalagon szállítja a tőle megszokott, koppanós E/2-es oltásokat; a Madlib span Guilty Simpson ismét főleg az clap beateken lubickol (Shirley C, Monster Babies); ezután a két pipa után pedig jöjjön az album igazi pozitív csalódása, Black Milk rapje. Róla az első kiadott beatje óta tudjuk, hogy kiemelkedően tehetséges producer, az mc-zése azonban sokáig elég “nyeee” volt, amolyan fölösleges erőlködésnek hatott. Ezen a lemezen viszont kifejezetten felüdülés a két öblösebb, erős ebonics-szal szövegelő rapper mellett a magasabb hangú, légiesebb flowja, amin szintén rengeteget dolgozhatott.
Ha a Random Axe-t csak egy hangyányit is közérthetőbbre csinálják, meglehetett volna a cikk elején emlegetett klasszikus. Detroit a válság sújtotta Amerika keserű kirakatvárosa lett, amely ahogy a hírekből kiderül még most, a krízis viszonylagos elmúltával sem igazán talált magára – ha egyáltalán magára fog valaha. Ennek a fele USA-t átható frusztrációnak lehetett volna az opusza a Random Axe, ami szövegileg nem is lőtt annyira messze mindettől, viszont annyira beborította a zenei elvontság (Never Back Down, Black Ops, Understand This, Everybody Somebody Nobody, stb…), hogy még a törzsrajongóknak is többször meg kell hallgatni, amíg valahova tenni tudják az egészet. Nem rossz cucc ez, de külön utakon talán mégis jobb ez a hármas.
Random Axe – The Hex
Tracklist:
- Zoo Drugs
- Random Call
- Black Ops feat. Fat Ray
- Chewbacca feat. Roc Marciano
- The Hex
- Understand This
- Everybody, Nobody, Somebody
- Jahphy Joe feat. Melanie Rutherford & Danny Brown
- The Karate Kid
- Never Back Down
- Monster Babies
- Shirley C feat. Fatt Father
- Another One feat. Rock & Trick Trick
- In The Box
- Outro Smoutro
Borító:
