— Zene

— 2007. September 24. 00:48

— Írta: Velkei Zoltán

Remix-gyáros mesterkurzus Pearson-módra

Talán még soha senki nem ért el annyit az electro-house producerek közül, mint Ewan Pearson. A brit zeneszerző és lemezlovas viszonylag rövid idő alatt hatalmas karriert futott be: a kezdeti dj pályáról már korán a saját zenék készítése és produceri munkálatok felé orientálódott, s végül utóbbival sikerült bekerülnie a köztudatba. Együtt dolgozott a Goldfrappel és Gwen Stefanival, míg producerként Tracey Thorn, a The Rapture és a Ladytron sikeriért volt felelős. Ewan Pearson jelenleg Anthony Gonzales-t segíti az új M83 album elkészültében, miközben a berlini !K7 kiadó Piece Work címen kiadta az eddigi legjobb remixeit, s mit mondjak, a kétlemezes szelekció eléggé rendben van.

A számlistát böngészve nyugodtan megállapíthatjuk, hogy egy ilyen válogatást Ewan Pearson neve nélkül is simán el lehetne adni. A két korongon olyan énekesekbe, formációkba futhatunk bele, mint a The Chemical Brothers, Playgroup, a Freeform Five, a Goldfrapp, a Franz Ferdinand, a The Rapture, a Pet Shop Boys, a Röyksopp, Moby, vagy éppen a Depeche Mode, és a lista még messze nem teljes. Sőt, a Piece Work igazi csúcspontjait koránt sem az imént felsorolt szerzők számaiból fabrikált remixek hozzák.

Mindkét lemez felütése nagyon erős. A nyitást a Seelenluft-féle zseniális Manilával kezdjük, ez a felvétel volt Pearson első igazi nagy remixe. Minimális electro hatások szelei enyhítik Manila képzeletbeli tengerparti szórakozóhelyének forró táncparkettjét, és a felvétel még most, öt évvel később is ugyanolyan tisztesen állja meg a helyét, mint a készültekor. A folytatásban jön a The Golden Path a kémikus fivérektől, és bizony ezzel a remix-szel Pearson kényelmesen betársult Sasha és Pete Heller mellé, vagyis azokhoz, akik megfelelően remixeltek The Chemical Brothers-t az elmúlt tizenkét évben. A továbbiakban következik a Silver City gyönyörű Shiverje, ami bármelyik szett levezetéseként tuti darab. Pearson rendkívül kreatívan, nem egy morgós house szörnyeteget varázsolt a jó matériából, hanem az egészet a gitárjátékra építette, benne hagyta a trance-esebb hangokat és a vokált is, így a végeredmény rendkívül merengős, szállós.


Seelenluft – Manila (Ewan Pearson Remix)

Nem akarom felsorolni az összes zenét, mert kevés kivételtől eltekintve csak ugyanazt tudnám mondani. Mind a huszonegy téma végig élvezetes. Nincsenek elnyújtva, nem zavar be a tizenkétinchesek átka, miszerint minden négynegyedre írt remixnek kötelezően nyolc-tíz perc hosszúságúnak kell lennie. Addig szólnak az elképzelések, ameddig tényleg az újdonság erejével hatnak, nem fullasztják unalomba a hallgatót, nem ismétlik meg önmagukat kétszer. Pearson zsenisége megvillan mindenütt, sok esetben az ismert anyagból valami teljesen mást hoz ki, míg a nagyobb neveknél tisztelettudóan csak annyira piszkál bele az eredetileg megálmodott gyöngyszemekbe, hogy az ember érezhesse rajta a keze munkáját. Nem számít, hogy a kiszemelt előadó folkot, popot, rockot, vagy elektronikus zenét szerez, ő minden területen feltalálja magát, és gond nélkül átköltözteti a hangokat, dallamokat a saját világába.

A továbbiakban hallható még a Closer Musik-féle One, Two, Three (No Gravity), és minden házibuli kötelezője, vagyis a Catch A Moment In Time Mocky-tól is, de biztosan felejthetetlen pillanatokat fognak okozni a Pet Shop Boys, Röyksopp és Ladytron interpretációk, a többiről nem is beszélve. Pearson világában kényelmesen érvényesül és eléldegél egymás mellett a táncolható, nem kifejezetten zúzós tempójú house az electróval, és a hangszerek nincsenek kitiltva, ráadásul szinte minden felvételhez vokál is dukál, szóval még csak azt sem mondhatjuk, hogy egyedül lennénk a remixer mesebeli bolygóján.

Valószínűleg mindenki sokkal komolyabban venné a remixalbumok kategóriáját, ha minden egyes megjelenés ennyire színvonalas és tartalmas lenne, mint a Piece Work. A kiadvány megmutatja, hogy a remixelést lehet művészi szinten is művelni; Ewan Pearson komolyan vette az elmúlt hat évet, munkái úgy szólnak, mintha a saját szerzői albumán dolgozott volna. Sajátjai közt az idei év legjobbja eddig, és a várható termést elnézve nem igazán számíthat komolyabb kihívókra.