— 2010. October 18. 06:13
Reneszánsz megint – Front Line Assembly: Improvised Electronic Device
Az indusztriál stílus mára kétségtelenül legnagyobb zenekaraként elismert Front Line Assembly elkészült legújabb stúdióalbumával, ami fennállásuk során már a tizenötödik. A dalok továbbra is haragosak és döngölősek, az összhatás pedig egy olyan formáció képét kelti, ami ismét a legjobb formájában van.
Négy évet kellett várni a Front Line Assembly legújabb, Improvised Electronic Device című albumára, ami az eddigi leghosszabb munkafolyamatot jelenti a vancouveri zenekar 24 éves fennállása során. Rhys Fulber ezúttal semmilyen módon nem működött közre a munkálatok során, vagyis egyre inkább úgy tűnik, hogy Bill Leebnek tetszik a Jeremy Inkellel, Chris Petersonnal és Jared Slingerlanddel való felállás, elvégre most már a második lemezt írták négyen együtt. A végeredmény üdvözítő: az Improvised Electronic Device ugyan nem múlja felül a 2006-os Artificial Soldiert, de bizonyítja, hogy nem egyszeri feltámadás volt a zenekar négy évvel ezelőtti, váratlanul erősen sikerült lemeze. Emellett tanúbizonyságot tesz arról is, hogy a Front Line Assembly még mindig meg tud újulni, új irányokat mutatva mind a rajongóknak, mind a mostanában amúgy is ismét egyre virágzóbb indusztriál színtérnek.
A korongon található tíz felvétel meglehetősen egységes. Nem jellemzőek olyan kiugró pontok, mint amik az Artificial Soldieren voltak. Nincsen túl sok variálás a ritmusképletekben, a hangzás egy pillanatra sem tér el az elektronikus zenei vonalról. Sokkal táncosabb az összhatás, a Shifting Through The Lens magabiztosan vezeti a hallgatót egy könnyedebb, technósabb dimenzióba. Ezért cserébe ugyan ismét fel kellett áldozni valamennyit a dalszövegekből, de a világvége elleni lázadásban megmutatkozó erős társadalomkritika így is végig húzótémaként van jelen (az Al Jourgensennel (Ministry) felvett Stupidityben a “the whole world needs to start over / but that’ll happen when pigs will fly” sor ráadásul egész frappáns). Sokszor egyébként úgy érzem, hogy a Front Line Assemblynek már nincs szüksége erős dalszövegekre egy teljes lemezen át. Bill Leebtől ötvenhárom évesen, élő ikonként, pont elegendő az a suttogós-hörgős performansz, amit például a Hostage végén nyom le kakofonikus elektronikában, a többiek ehhez úgy is tökéletesen hozzák a vasakból gerjesztett, kövér szintetizátorhangokat és erős ütemeket. A metálosabb hangvételű Angriff, vagy a posztapokaliptikus tájképeket sugárzó Downfall instrumentális elektronikája épp ezért az Improvised Electronic Device két különleges tartópillére. Négyes.
Front Line Assembly – Shifting Through The Lens
Linkek: