A hálószoba-elektronika világában Apparatként ismertté vált Sascha Ring mixelte az idén újult erővel visszatérő DJ-Kicks-sorozat legújabb darabját, és bár hallhattunk már idén jó epizódokat, ő mégis minden elképzelhetőt felülmúlt. Sokan mondják, hogy a mixlemez formátum halott – íme a tökéletes ellenpélda.
“Ma este rájöttem, hogy szerelmes vagyok a legjobb barátomba. Ő és én együtt töltöttük az egész éjszakát, és erre a zenére aludtunk el. Amikor felébredtem, a zene még mindig szólt, ő pedig még mindig aludt. Olyan keserédes érzés egyszerre szerelmesnek lenni és tudni, hogy a lány soha nem fog úgy szeretni engem, ahogy én őt. Ezt jelenti nekem ez a szám, a viszonzatlan szerelmet.” Ez az egyik Youtube-hozzászólás Burial és Four Tet közös, Moth című zenéjére. Imádom ezt a számot. Milliószor hallgattam meg a Youtube-on és olvastam el hozzá ezeket a sorokat. Emlékszem, először híresebb volt a Wolf Cub dubstep ritmusszerkezete miatt, a színtér hamarabb reagált arra, jobban befogadta, mert nagyon menő volt akkor az a hangzás. Én viszont mindig jobban szerettem a Moth-ot, mert az egész dubtechno/dubhouse világ közelebb áll hozzám. Végül aztán mindenki másra is ránőtt ez a zene, és azt hiszem, ma sokkal többen hallgatják ezt, mint a Wolf Cubot. Sokkal több érzelem van benne, és leírhatatlanul gyönyörű a melódiája.
Apparat DJ-Kicks mixe huszonnégy ilyen felvételből áll, pontosabban az egyik ezek közül a Moth. A berlini idm/posztromantika hercegének összeállítása lenyűgöző, gyönyörű melódiák és mindenféle töltetű érzelmek kavalkádja, hullámok és zuhatagok megállás nélküli folyama. Egyaránt vannak rajta régi és új felvételek. A számlistán belefuthatunk 69 (Carl Craig), a Telefon Tel Aviv, Oval, az Autechre, Pantha Du Prince, Ramadanman, Thom Yorke, Joy Orbison, T++ és Tim Hecker nevébe egyaránt, és akkor a többit még nem is említettem. Vélhetően Abletonnal lett mixelve a szett, a felvételek sokszor rétegenként olvadnak egymásba, létrehozva ezáltal valami könnyfakasztóan gyönyörű érzelemáradatot. Hangzásilag a kísérleti elektronika, glitch, idm, dubhouse, dubstep és minimaltechno birodalmaiban vándorol Apparat, háromszor is saját kompozícióval jelentkezve, melyek közül a DJ-Kicks exkluzív Sayulita egy igazán csodálatos darab, simogató gitárjátéka és álmos elektronikája hiteles portrét fest a szerzőről.
Azt hiszem, ez a mix egy egész generációt képvisel. Azokat az embereket, akik minden pillanatukat a zenének szentelik, minden érzésüket valamelyik számhoz kötik. Akik nem tudnak létezni hangok nélkül. Ráadásul milyen gyönyörű hangok nélkül! A szett hallgatása során rájöttem, hogy Joy Orbisonnak a Shrew Would Have Cushioned The Blowja sokkal jobb a Hyph Mngónál, és hogy őrülten szeretem még mindig Four Tetet és a Born Ruffianst. Szerintem a Harrowdown Hillre nem fogok ráunni soha. Vagy rádöbbentem, hogy mennyire hiányzik a Telefon Tel Aviv. És folytathatnám. Ötös.
Linkek: