Van az úgy, hogy az egyszeri metálfan álma valóra válik, és olyan várakozással megy el egy koncertre, aminek egyszerűen lehetetlen megfelelni. Már hetekkel a nagy esemény előtt, de útban a Wigwam felé aztán végérvényesen olyan eufória kerített hatalmába, amit rég éreztem már egy koncert kapcsán. Nagyon hosszú idő után ugyanis másodszor készült színpadra lépni hazánkban a stoner rock nagyágyú, a Monster Magnet.
Nagyon hálás vagyok a barátoknak, akik nem hagyták, hogy szokás szerint “véletlenül” lekéssem az előzenekarokat. A késő őszi, lombhullós, esős estéből ugyanis a Pilgrim Fathers nevű brit formáció egyenesen Árkádia tündérbirodalmába varázsolt végletesen elborult, kakofon és pszichedelikus muzsikájával. Ez volt az első találkozásom velük, de elhatároztam, hogy mindenképpen beszerzem bemutatkozó és eddig egyetlen albumukat (a 2008-as Short Circular Walks in the Hope Valley), mert ez a bemelegítő meggyőzött. A két előzenekarból ők képviselték a lebegős-elszállós-kísérletezős vonalat, samplerekkel, agyontorzított, különleges énekkel és egy egészen fura, a zabolátlan hetvenes éveket jó értelemben felidéző énekessel.
Kevésbé volt maradandó élmény a másik fellépő, a nagyobb nevű Nebula produkciója, bár kétségtelen, hogy a három fickó rendesen odatette magát. Technikás, néhol durvulós-pörgős zenéjüket hallgatva egészen jól szórakoztam, de semmi különlegesen érdekes nem történt. Kellemesen eltelt az idő, de a szünetben nem rohantam a pultjukhoz albumokat venni.
Aztán némi átszerelés után, de percre pontosan állt színpadra a várva-várt fő műsorszám, Wyndorf és csapata. Egy régóta dédelgetett álom vált valóra, alig hittem el, hogy ott állnak előttem, egészen élőn és egészen valóságosan. Időközben a nézőtér is szépen megtelt, és a zenekar minden különösebb intró nélkül a dolog közepébe csapott. Körülbelül másfél órát kaptunk a jóból, és igazán nem lehetett ok panaszra.
Wyndorf, a két lábon járó biológiai csoda (állapotához képest) meglepő intenzitással vetette magát a dalokba, és úgy tűnt, egyáltalán nem kíméli a testét. Pedig eleinte voltak kételyeim. Alaposan meghízva, bő, vastag pulóverben robbant be a színpadra a nem oly rég még szűk bőrgatyákban és atlétákban feszítő, bikatorkú metálisten. Kicsit zavarban voltam a látványtól, az őrült eufória és a részvét között tántorogva. Nincs mese, 52 év az 52 év, s a nem éppen egészséges életmód is megtette a hatását, de ez az ember ennek ellenére (vagy pontosan ezért) tökéletesen megtestesíti számomra a rock and roll életérzést. A hang pedig hamar feledtette a látványt.
Eljátszották a leghíresebb “himnuszokat”, együtt énekelhettük velük a Powertrip, a Space Lord, a Tractor vagy a Negasonic Teenage Warhead legendás sorait, de eljátszottak velünk, nézőkkel is. A lassan nagypapa korú énekes első ránézésre kicsit megtört rock veterán, de ha kiereszti a hangját és kísértetiesen elvigyorodik, ha elkezd kommunikálni a közönséggel, rögtön győz a karizma. Akármit is tett velünk, mi vettük a lapot.
A zenészek mögött ugyan alig látszott a kis színpad mögé kivetített vizuál, és a hangerő sem szakította le a fejem, de azért remek volt az egész. Az elvárásokat egyszerűen képtelenség lett volna teljesen kielégíteni, majd húsz év terméséből szükségszerűen kimaradnak kedvencek (a legutolsó album dalaiból egyáltalán nem játszottak, pedig számomra a Cyclone tette volna fel a pontot az i-re). A frontember persze zseniális, de mindenkit dícséret illet. Nekem első sorban az excentrikus, elképesztő színpadi jelenlétet produkáló (pár perccel a műsor után már a közönség soraiban söröző) basszer, Jim Baglino teljesítménye tetszett.
Minden zenész lelkesen, pontosan játszott, és a hangerőproblémákat leszámítva jól is szólt. Számomra főként a kvázi ráadás elszállós témái nyomták fel az adrenalint, és jót tett az a néhány jammelgetős perc is a végén. Hazafelé azokat a dalokat dúdolgattam magamban, amik kimaradtak és nagyon hiányoztak, de pár nap elteltével már nagyon tudtam értékelni azt is, amit péntek este hallottam. Ha nem is életem koncertje volt a Monster Magnet fellépése, azért mindenképp előkelő helyet kapna a képzeletbeli öröklistán.
Kapcsolódó:
Linkek: