Kezdem azt érezni, hogy a britek popzenéje mégsem egy elveszett dolog, miután csak az utóbbi néhány hónapban volt vagy három olyan No. 1 sláger a charton, amire azt mondtam, hogy tényleg kurva jó. Most meg megint. Debütált a Ting Tings, és egy csillagos ötöst véshetünk be nekik édesen ostoba popzenéből. Nem fogják megváltani az entellektüelek világát, de kötve hiszem, hogy ezt akarnák.
Az egy csajból és egy srácból álló duó külön utakon indult neki a zenélésnek, de miután mindkettő csapata szétesett, Jules De Martino és Katie White összefogtak. Első körben leszerződtek a Mercury-hoz, de egyes nézeteltérések után befakkoltak, és csak koncertezésre kitalálták a Ting Tings projektet. A zenebiznisz felé való fújás erősen meg is látszik, mivel az egyik legfelkapottabb manchesteri szenzációként, hogy csak most jelent meg nagylemezük, mondhatni, röhej.
The Ting Tings – That’s Not My Name
A belépő csapást éppen egy éve, tavaly májusban mérték, mikor megjelent a That’s Not My Name és a Great DJ slágereket tartalmazó kislemez. Ez után viszont nem egy közepesen erős befutást léptek meg, hanem maradtak a koncertezésnél, a fellépéseikre pedig hamarosan már a legnagyobb producerek kuncsorogtak jegyekért. A továbblépéssel egészen mostanáig vártak, és két hét alatt magukra rántották az egész mainstream vonalat: újra piacra dobták a fenti két számot, majd egy hétre rá jött a We Started Nothing című nagylemez és egy újabb single. Ezzel az album rögtön a legnagyobb számban elkelt lemez lett a múlt héten, a slágerlistán pedig hirtelen ott díszeleg mind a három számuk, a That’s Not My Name múlt héten elsőként. És hogy mitől ütnek ennyire nagyot?
A válasz baromi egyszerű: nem spilázzák túl, érzésből, édesen és elképesztően szőkén belemondják a mikrofonba a maguk buta kis gondolatait, a zene meg ehhez igazodik. A kulcs ott van, hogy az egész produkció annyira hiteles és őszinte, hogy egyrészt megmosolyogtat, másrészt meg óhatatlanul is segget rázat. A koncepcióban amúgy legalább annyi tudatosság van, mint természetesség. A slágernek szánt kislemezes daloknál szándékosnak tűnik a szuperminimál hangzás, amit az album verziókhoz képest még tovább tisztítottak, ehhez pedig egy low budget klip jön. Meg persze a lemez egyik száma sem lép ki a konceptből, például ahol csak tudják, szigorúan ott tartják a track hosszúságot három perc alatt. Punk attitűd glamour köntösben. Cuki, buta és mégis okos.
The Ting Tings – Great DJ
Ami a számokat illeti, tényleg a három legjobb közül választottak ki kettőt, mikor a Great DJ-t és a That’s Not My Name-et pakolták single-re. A lemez felépítése pedig ebből a szempontból is egyszerű: fogják, és elkezdik az albumot ezzel a két dallal. Utána a felütés adott, a gyöngyöket pedig szépen sorban fűzik fel a Fruit Machine-nel, vagy a Shut Up And Let Me Go-val. Utóbbi a három legjobb harmadik tagja, aminek a bekiabálható mondatvégei simán megadják a lemez közepén a továbblendítést. Kapunk még további pumpát a Keep Your Head-del, tempós andalgást a Be The One-nal, de még némi divatbemutató-kompatibilis, nívósabb sound is belefér a We Walk-kal. Az utolsó két szám ugyan már teljesen elhanyagolható az előzőek után, de még így is simán ér az egész egy négy per ötöt.
Linkek: