Menton3 (Menton J. Matthews III) 2006-ban debütált Saltillo névre keresztelt önálló zenei projektjével, melynek első, Ganglion című lemeze akkoriban az underground szcéna egyik óriási sikere volt. Zenei sokszínűségének és nagyfokú hozzáértésének hála, a hagyományosabb dallamokat és eszközhasználatot (cselló, hegedű, zongora, bendzsó) vegyítette programozott hangokkal, aminek a végeredménye egy nagyon izgalmas műfaji keveredés volt. Dalait egészen apró töredékekből építette fel, melyekben elfért a régi klasszikus zene maradéka, de a trip-hop, hip-hop, downtempo és egyéb modernebb hatások is. Volt benne valami csodálatosan kiszámíthatatlan, és sikerült egy egészen sajátos stílust létrehoznia, valahol a mainstream és az underground közötti határmezsgyén egyensúlyozva. Mindezt tele remek ötletekkel és megoldásokkal, de ami a legfontosabb: bizonyítva, hogy egy abszolút tehetséges, kreatív zeneszerzővel van dolgunk. Bár a Ganglion közel sem volt tökéletes, és az évek során sokat fakult, még ma is egy rendkívül emlékezetes momentuma a zenei életnek.

Azonban az első lemez népszerűsége, interjúk és magasztaló cikkek ellenére is kezdett egyértelművé válni, hogy Menton3 életében nem a zene és egy lehetséges új lemez az elsődleges. Inkább magánéletére és képzőművészi pályafutására kezdett koncentrálni. 2009-ben elkészült első saját albuma Ars Memoria címmel, később közreműködött egy Silent Hill képregényben, aztán belekezdett az első nagyobb horderejű, folytatásos képregényébe, melynek tavaly jött ki az első része, és most márciusban jön a harmadik. A címe Monocyte: bizarr kaland-horror történet egy sivár, sötét jövőről, ahol az elpusztult bolygó, és az emberiség maradványait két ellenséges faj uralja. Látványvilága nyomasztó és súlyos, sokban hasonlít Ben Templesmith kaotikus, rémisztő képeihez, abszurd karakterei pedig H. R. Giger szerves és technológiai formáira és biomechanikus alakjaira. Végül tavaly júniusban jött a hír, hogy kész az új album is, ráadásul már a következő is alakulóban van. Azóta megjelent a képregénnyel azonos című lemez, mely egyben annak hivatalos aláfestője is. A kérdés adott volt, hogy mennyire lesz képes kísérni és kiegészíteni az eredeti művet, és mennyire áll majd meg a saját lábán. A választ pedig előre elárulom: mindkettő bejött.

Az első dal (Abeo) felütése egészen monumentális, és azonnal körénk vonja azt a koszos, salakos világot, amiben a képregény is játszódik. A torzított hang, a háttérben elúszó drone morajlás, és a drámai hegedű a magasba emelik a gyanútlan hallgatót. Körülöttünk lassan kavarog, sűrűsödik a sötétség, néhol kicsit megtelepszik, hogy aztán feloldódva csak a sivár ürességet hagyja maga után. A második tétel (Proxy) durva, tört ütemei, szokásos shakespeare-i hangmintája és a cselló mély, megrázó vibrálása viszont azonnal kiránt a fátyolos állapotból. Szinte teljesen legyalulja az embert. Ezzel szemben a következőben (If Wishes Were Cathloics) Sarah Matthews hangja némileg már oldja a feszültséget, és innentől a lemezzel együtt párolog a kezdeti súlyosan nyomasztó hangulat. Idővel dalszerkezetileg és dallamilag is kezd egyre jobban hasonlítani a Ganglionhoz, egyben távolodik a képregény hangulatától. A végére egyértelműen megmutatkozik, hogy hiába Menton3 hozzáértése és kreativitása, az ő eszköztára is véges. A lemez szerencsére még éppen azelőtt lezárul, hogy végleg elfáradna, így az összkép végül pozitív marad.

Saltillo – Monocyte előzetes

Biztos vagyok benne, hogy sok régóta várakozó hallgató egyáltalán nem ezt várta, de engem pont ez a megdöbbenéssel, kalanddal teli élmény győzött meg arról, hogy milyen remek lemez lett a Monocyte. Közben Menton3 újra elmerült a vizuális munkáiban, The Nosferatu Wars címen új képregényen dolgozik Steve Niles íróval, mi pedig csak reménykedni tudunk, hogy belátható időn belül megejt egy újabb zenei kitekintést.

Tracklist:

1. Abeo
2. Proxy
3. If Wishes Were Catholics
4. The Right Of Action
5. They All Do It The Same
6. Gatekeepers
7. I Hate You
8. Forced Vision
9. Hollow
10. The Locus Priory
11. Veil
12. To Kill A King

Borító: