Már csak azért is tartozok néhány elmaradt lemezkritikával, mert ha már a tavalyi év legjobb tíz albuma közé soroltam a kvázi ismeretlen Onze-ot, minimum el kéne mesélni, hogy miről is van szó. Aztán ott van még egy Nude nagylemez, ami amennyire kérdőjel az emberek tekintetében, annyira felkiáltójel első hallgatás után egyből. Két olyan formáció és olyan lemez, ami az év végén befutva simán befúrta magát a legjobbak közé, és most már egyáltalán nem csak a tavalyi érvől beszélek.
Kezdjük a franciákkal. A francia independentben az a jó, hogy nagyon tudják keverni a stílusokat, nagyon el tudják találni a hangulatokat, és nem mellesleg ez az egyetlen olyan dolog, amiben kifejezetten jó, hogy nagyon francia. Ebből az olvasztótégelyként funkcionáló szcénából nőtt ki már jó néhány olyan banda és formáció, ami aztán maga alá gyűrte, ha nem is az egész világot, de Európát és a fesztiválszezont mindenképpen. Erre a státuszra simán számíthat a viszonylag friss hajtás, az Onze h30 is.
A magát 11 óra 30 percről elnevező csapat (ami szerintük egy mágikus időpnt, amikor megáll az idő, és elindul a zene) olyan arcokból áll, akik a Nine Inch Nails és Radiohead inspirációit szívták magukba párhuzamosan, és pont ez hallatszik a zenén, kiegészítve némi extrán franciás, elektronikával meghintett art rockkal. Az eredmény egy olyan zene, ami egyszer industrial breakbeat alapra hangolt tangóharmonikával és elektromos gitárral operál, máskor hatalmas art rock elszállás alá nyesik a súlyos tempót diktáló élő dobot, megint máskor a melankóliától cseppfolyóssá váló vonósok mártják vérbe a szívünket. Sokféle zene, de mégis annyira egyben van, hogy már most tökéletesen megtalálta a saját hangját.
Képzeld el azt a jelentet, amikor Amélie egy éjszakai séta közben, mikor felemeli tekintetét a szitáló esőtől csillogó macskakőről, egy neonnal körbevilágított, sötétbe vezető ajtót lát meg, belép, odabent egymással társalog egy fehérre festett arcú, frakkos-cilinderes magas vékony és egy csíkos bő nadrágot és zsabós inget viselő alacsony zömök, majd az utánuk következő ajtón belépve egy szürreális sanzon-dnb-industrial party rázza a falakat. Na, ezen a bulin az Onze h30 játszik.
Aztán itt vannak a németek. Ahhoz képest, hogy a Nude valamikor az ezredforduló magasságában kezdte a működését (a honlapjuk backlogja alapján), nem sokat hallottam eddig róluk. Ez mondjuk olyan szempontból nem meglepő, hogy a német (és főleg berlini) party szcénából így is elég jó mennyiség jut el hozzám, mégsem lehet soha a végére érni. Amikor viszont egy ilyen lemezt hallok, mint a Nude tavaly októberi longplayere, akkor azért kicsit szarul érzem magam, úgy mint vajon hány ilyen súlyú zene mellett megyek el napi szinten? Agyalást félretéve, kő keményen must-have albumról van szó.
A Black Box alapjában véve egy breakbeat lemez. Ehhez jön hozzá mindazaz extra, amitől az egyes számok külön színezetet kapnak. Ez esetbennem kell azért annyira elszállt kulimászra gondolni, mint a fentiOnze-nál, a Nude gyakorlatilag az electro, house és drum and bassjegyeit oltja a breakbeatbe, és ez azért még távol áll a forradalmitól.Amitől mégis zseniális lemezről beszélünk egyszerűen a hibátlanproduceri munka. Ez a 12 szám úgy van megírva, hogy az elejétől avégéig megtáncoltatja az embert. Kora reggeli villamoson bólogatáshoz,nap közbeni túléléshez, késő éjszakai bulin ugráláshoz.
Nude – Inside (live)
Ami a hátteret illeti, a Nude eredeti felállása Marc Werner és Isabelle Gernand alapjaira épült, így készült el az első lemez 2006 nyarára, ez volt a Fake Credibility. Aztán meglódult a szekér, és a nem sokkal több mint egy évvel későbbi folytatásra már az osztrák-német-angol tengelyről érkezett négy producer, hogy besegítsen a munkába. Érdekes egyébként, hogy egy ennyire elemi erejű elektronikus formációt nem visz el a remix-felkérések áradata, és a dj kiadványokon való szorgoskodás, hanem mindjárt egy év elteltével egy újabb longplayerbe fektetik az energiát, ami ráadásul kivétel nélkül olyan számokból áll, amit mind kötelező volna bakelitre vágni.
Talán kifelejtettem, talán szükségtelen hozzátenni, tíz per tíz mind a két lemez.