Paul Rose idei zenéit hallgatva egyre inkább úgy tűnik, hogy a Scuba és az SCB alteregói közti határ teljesen elmosódott. A legszemléletesebb példa erre minden bizonnyal az SCB-ként szerzett Loss és a Scubaként kiadott Adrenalin összehasonlítása, melynek során belátható, hogy a két felvétel úgy hasonlít egymásra, mint két tojás. Mitagadás, nehéz is megérteni, hogy a szerző fejében milyen gondolatok kavarognak mostanság, hiszen gyakorlatilag minden aktuálisan menő tánczenei stílusba belekóstolt idén. S míg ennek volt azért egy különösen vicces oldala – gondolok arra, hogy az Adrenalinnak köszönhetően olyan emberek is megszerették a progresszív house-t, akik előtte vallásszerűen üldözték -, addig számomra mindenképp csalódás, hogy igazából olyan bődületesen nagy zenék nem hagyták el Rose stúdióját, mint korábban – elég csak a 2009-es dolgaira gondolni, mondjuk a zseniális Aesaunic ep-re.

Az SCB-projekt viszont továbbra is a művész kísérletezőbb oldalát képviseli, így nem okoz meglepetést, hogy a Mace / Overlay című új bakelitjén megint valami váratlannal rukkol elő. A címoldal konkrétan tech-house. Középtempós menetelés néhány kiállással elszórva, lassan építkezve és mindig kevéssel bővítve a hangrétegeket. Nem is történik különösebben semmi így a nyolc percben. Van, aki szereti ezt, mert kiváló dj tool, és ki lehet menni a wc-re két nagy szám között, ennek megfelelően viszont kiábrándítóan üres a végeredmény, az élvezeti faktor fogalma értelmezhetetlen. Szerencsére a hátoldal jobb, igaz nem sokkal: az Overlay a két-három éve ismét hódító döngölős technók mentén halad, és bár 4789-edikként már semmi újat nem tud mutatni, de legalább van annyira dinamikus és erőteljes, hogy bambán elbólogassunk rá. (Kétharmad.)