A kölni Jens Massel több mint egy évtizeden át tökéletesítette a Senking-projektje hangzását, aztán nemrég paradigmaváltást eszközölt. Ennek ékes bizonyítéka az új, Dazed című ep-je, ami nem csak merész, de egyben nagyon jó munka is.
Üdítő volt hallani Senking tavaly novemberi Tweek bakelitjén, ahogy elhagyta azt a komfortzónát, ami most már hosszú éve biztonságot nyújt a Raster-Noton azon szerzőinek, akik valamilyen oknál fogva képtelenek, vagy egyáltalán nem akarnak megújulni. A dokumentarista hangvételű, ambientes és downtempós minimálelektronikák után bátrabban megeresztett hangok, hosszan elnyújtott és dinamikusabb zajhullámok bontakoztak ki a lemez két felvételén, ennél is fontosabb volt azonban a ritmus, ami a dubstepnek egy nagyon absztrakt és tudományos formáját teremtette meg.
Ugyanez a kísérletezés történik a művész új megjelenésén is, amit Dazed-nek nevezett el. Ismét két szám, ismét szigorúan hét percnyi időtartamokra belőve. Az összhatás egy fokkal még merészebb most: a Dance Hall Walk betontömbök formájában vág tömör zajobjektumokat a hallgató fejéhez. Félúton a ritmus változik, kicsit gyorsabb lesz, ráadásul egy vokál hangminta is előkerül, ami a Tweek magányos terepei után teljesen új környezetbe helyezi a koncepciót. A Closing Eyes című hátoldal basszusai ezután belülről szakítanak szét minket, meglepő módon azonban a kompozíció igencsak melodikus. Van benne valami sci-fisen szexi és organikusan fémes. Megfejtésre váró kódüzenetek lebegnek az éterben, a vibráló háttér és az olykor felcsillanó monokróm effektek pedig leginkább egy cyberpunk regény hackelős, ipari kémkedős jeleneteihez szolgálhatnak jó aláfestésként. (Négyötöd.)
Senking – Closing Eyes