2011-ben gyakorlatilag egy percig sem volt kérdéses, hogy nem ez lesz az az év, amikor a dubstep lendülete megtörik. Ez nem csak további mainstream térnyerésének volt köszönhető, de annak is, hogy még az eddigieknél is interkontinentálisabbá és sokszínűbbé vált a stílus. Amit egyre inkább érdemes inkább bass music-ként emlegetni, olyannyira sokszínűvé vált – és ebben jelentős szerepet játszott három kiváló bakelitjével, majd azokat megkoronázó nagylemezével a brooklyni Sepalcure. Travis Stewart (aki Machinedrumként is egyre ismertebb) és Praveen Sharma a dubstep egyik legfontosabb kiadója, a Hotflush legfontosabb 2011-es előadóivá nőtték ki magukat, és nagylemezüket hallgatva úgy érzem, meg is szolgálták ez a szintet.

Velkei Zoli szinte mindent elmondott a megjelent Sepalcure-bakelitek kapcsán, így nehéz dolgom van, hiszen azonos című debütálásuk nagyon hasonló képletekkel dolgozik. Az album legelső és legszembetűnőbb jellegzetessége, hogy számról számra más és más világokba kalauzol: ahogy a nyitó Me könnyed house-os hangulatokkal nyit, úgy folytatja feszesen a Pencil Pimp, a lemez egyik legjobb trackje two-stepes garázstémájával. Az álmodozó, de erős éneksample-t felvonultató The One egy újabb életérzés: lágysága mégsem összekeverhető a See Me Feel Me downtempos ízével. És így tovább: a Breezin töredezettsége, vagy akár a Carrot Man szinte misztikus vidékekre tévedő dallamai önmagukban mind kiváló, jól megírt trackek. Valahogy mégis mindig elkalandozik a figyelmem a végére, pedig 10 trackjével, 50 percet alig meghaladó játékidejével nem egy gigászi anyag. Egy idő után mintha belefúlna a saját komplexitásába és sokszínűségbe a nagy mű, amely egy percre sem akarja azt a látszatot kelteni, hogy nem az. Egy bakeliten ez nem probléma, itt talán mégis az.

Sepalcure – Pencil Pimp

Tracklist:

1. Me
2. Pencil Pimp
3. The One
4. See Me Feel Me
5. Eternally Yrs
6. Yuh Nuh See
7. Breezin
8. Hold On
9. Carrot Man
10. Outside

Borító: