Kevés dolgot tudnék mondani, ami Seattle-t felhelyezi a hiphop világtérképére, azonban a sűrű miszticizmusban és más, különös hangulatokban ázó Shabazz Palaces világa mellett 2011-ben nem mehetnek el a műfaj kedvelői. Debütáló nagylemezük összegzi eddigi ténykedésük súlyát.
Több éves előhangolás után jelent meg idén nyáron Ishmail Butler és Tendai Maraire, azaz a Shabazz Palaces párosának debütáló nagylemeze. Némiképp vicces helyzet, hogy a Nevermind után két évtizeddel az egykor echte grunge kiadó, a Sub Pop gondozza napjaink egyik legegyedibb hiphop projektjének munkásságát. Nem érzem túlzásnak a nagy szavakat: a Shabazz’ már tucatnyi jelet adott arról, hogy kevés hozzájuk fogható hiphop projekt él és alkot manapság. Elég csak a híressé vált, egyetlen snittből álló Belhaven Meridian videóra gondolni, mely jól mutatja, mennyire erős vizuális ingerekkel tudja Butler és Maraire felpimpelni alapból sem egyszerű zenei világukat. A világot, melyben vad, transzcendentális masszaként kevereg az iszlám szimbólumainak világa, az elmúlt években egyre divatosabb afrofuturizmus élményei és persze a szűkebb pátria, a nyugati parti hiphop zenei stílusokon átívelő hangulatai.
A Black Up ennek megfelelően egy nehéz lemez. Még akkor sem biztos, hogy megnyílik nekünk, ha már tudjuk a jelszót hozzá. Itt egy sima “szezám tárulj” nem működik, így metrón hallgatva, útközben vagy bármilyen figyelemhiányos szituációban csak annyi jön le a Shabazz Palaces első albumhosszúságú munkájáról, hogy valami zavaros, kicsavarodott beatekből álló katyvasz, amire ráadásul nem túl érdekes hangú fazonok rappelnek rá, bár aki korábbi bandája, a Digable Planets óta szereti Butlert, biztos vitába szállna ezzel. Egyből más a helyzet, ha esetleg egy nyugodtabb este talál rá az ember a lemezre: nem esélytelen, hogy megnyílik előtte az addig zárt kapu, és – dzsinn se kell hozzá – saját maga teljesítheti egy kívánságát: a megértést.
A recept ugyanis ugyanúgy működik, mint az Of Light és Shabazz Palaces ep-k esetén tette: az önmagát itt Palaceer Lazaronak nevező Butler és a zimbabwei ősökkel bíró Maraire mindenféle misztikus kulimásszal öntik nyakon az olykor a Massive Attack triphopját, olykor pedig a nyugati part másik végét jelentő brainfeederi hiphopot. Kicsit hasonló a helyzet, mint az angol King Midas Sound esetében volt tavalyelőtt, akik még a Hyperdub-vezér Kode9 bevallása szerint is sokkal nagyobbat üthettek volna, ha egy kicsit jobban megtolják alattuk a szekeret. A Shabazz’ hozzájuk hasonlóan egy relatíve szűk kör mókája, de talán majd a Black Up változtat ezen, mivel vannak egész könnyed pillanatai is, mint például a minimál-alapos, catchy női énekkel feldobott Recollections of the Wraith, vagy a Robert del Naja-ék világát leginkább idéző Are You… Can You… Were You… (Felt). Egyébként már szerintem a dalok bitang hosszú címei is feldobják a labdát, hogy belemenjünk a Black Up zsigerei közé, elkezdjük felfejteni, mit jelenthet, hogy “The King’s New Clothes Were Made By His Own Hands“. Ez a lemez megéri az időt, amit foglalkozunk vele. Négyes.
Shabazz Palaces – Recollections Of The Wraith – Live at Pitchfork Music Festival 2011
Tracklist:
- Free Press And Curl
- An Echo From The Hosts That Profess Infinitum
- Are You… Can You… Were You? (Felt)
- A Treatease Dedicated To The Avian Airess From North East Nubis (1000 Questions, 1 Answer)
- Youlogy
- Endeavors For Never (The Last Time We Spoke You Said You Were Not Here. I Saw You Though.)
- Recollections Of The Wraith
- The King’s New Clothes Were Made By His Own Hands
- Yeah You
- Swerve…The Reeping Of All That Is Worthwhile (Noir Not Withstanding)
Borító:
